Kiss Gy. Csaba - Szilcz Eszter (szerk.): A másik Magyarország hangja. Dokumentumok az Írószövetség 1986-os közgyűléséről - RETÖRKI könyvek 16. (Lakitelek, 2016)
A közgyűlés jegyzőkönyve
A másik Magyarország hangja döket”, a művelődéspolitika emberei az irodalomban történt - vagy vélt - vétségekre utaltak; az írói felszólalások szerint beteg az ország, sok a kul- túrszemét: a művelődéspolitikát képviselők szerint voltaképpen nincsen semmi különösebb baj. A különböző előjelű felszólalások együtt jelezték: az irodalom és a politika között nagy a feszültség. Ha szabad az Úri muriból szavakat kölcsönözni: elmérgesedett valami. Sebes lett az élet és elfekélyesedett a seb. A feladat - az első feladat - nem lehet más, mint a seb kitisztítása. A valóságos helyzet felismerése. Illetve elismerése. A közös nevező lehetősége megvan: Eörsinél, Mészölynél, Csurka Istvánnál is. Berecz János is érezte valamiféleképpen, hogy az írók jelezték készségüket a további párbeszédre. Irodalomtörténész lévén - tehát az irodalom embere -, így először a politika igazairól szólnék. Arról, hogy Magyarországon csakugyan történelmi jelentőségű változások történtek. Hogy az 1956-os nemzeti tragédiából viszonylag gyorsan felocsúdott a magyarság. Sok minden gazdagodott, sok minden épült. Hogy Magyarországnak a világban is nagyobb lett a tekintélye; hitele van, még a dollárok tekintetében is. Nem hiszem, hogy beteg ország volna, vagy legalábbis nem hiszem, hogy olyan súlyos beteg volna. Ez a közgyűlés is jelzi: ha olyan beteg volna, nem ülnénk itt. A statisztikák között vannak szomorúak, de aki az országot nemcsak a statisztikákból, de rokonai, tanítványai, olvasói arcáról is ismeri: az a derűsebb színeket sem tagadhatja. A bezáruló méhek szomorú tényt jeleznek, de olyan határozottan a vezetés, a helyzet elleni népszavazásnak felfogni mégiscsak túlzás. Nem vigaszként, csak gondolkoztatóként említem az ismert tényeket: az Egyesült Államokban is, s még Romániában is csökken - szigorú ellenintézkedések ellenére - a születések száma. Persze az írónak a túlzás is megengedhető, ha a túlzással sikerül valami lényegesre felhívni a figyelmet. Tovább is folytatnám, még mindig a politika igazságairól szólva, hogy túlzás van a fogalmazásokban akkor is, amikor a mai vezetés címére sorolja fel a régi mulasztásokat és tévedéseket is. A bajok kulturális életünkben nem mostanában kezdődtek: régebbi gyökérnek. Mostanában több területen inkább javító, korrigáló szándékkal találkozunk. így a szomszédos országokban lévő magyar irodalom nálunk is polgárjogot nyert. Megjelent az Akadémiai Kiadónak a határon túli magyar irodalmak kötete, és végre Erdély történelme is. Még a rádió reggeli zenei számai is mutatnak némi javulást. 198
