Kiss Gy. Csaba - Szilcz Eszter (szerk.): A másik Magyarország hangja. Dokumentumok az Írószövetség 1986-os közgyűléséről - RETÖRKI könyvek 16. (Lakitelek, 2016)
A közgyűlés jegyzőkönyve
A másik Magyarország hangja csak folyóiratban megjelent Azután-t, a Foksányi szorost, a Fehér rozsdát, a Vidravast, a Merre a csillag jár-t, jelenti az Emlékiratok könyvét, a Családi ház manzárddal címűt, jelenti a Bevezetés a szépirodalomba címűt, a Családi regényt, a Vaskort, az Éjszakai csengetést, Az Ikszeket, jelenti a Menedékei, a Lázár békéjét és a Sátántangót, jelenti A tábornokot, A svájci villát és a Vadont és még sok mindent említhetnék. És ha a költészetet nézzük, jelenti ez természetesen a Közügyet, a Táviratokat, A semmi közelít-et, de a Ráérünket, A föld emlékeit, a Kezemben a zöld ágat, a Tiszta zengést, a Boldogságot, és A halott feketerigót, jelenti az Egy mítosz születését, az Alvó vulkánt, a Júdás időt, a Vakügetést, a Fényárnyékot, a /fogát és még sok minden mást. És akkor igazságtalanul elhagytam a drámát, e nem kevesebb értékű irodalmi műfajt. Ahány mű, annyiféle. De ha egy olvasó számára az elmúlt fél évtized ilyen, ennyiféle, sokszínű, egymással vitatkozó mű élményét is adja, akkor talán van valami igazság abban, hogy ez az irodalom gazdagabb annál, mint amit időnként láttatni enged. Mert ez a sokszínűség, eszmében, stílusban, áramlatban azt is jelenti, hogy itt nem egy többség nyom el valamiféle kisebbséget: hogyha szabad úgy fogalmaznom, sokféle kisebbség van, ami kitesz egy értéktöbbséget. Ezt az értéktöbbséget meg kell védenie az irodalomnak, az irodalmi közéletnek. Van egy olyan sokszínűségünk, amely a maga eszmeiségében is demokratikusabb olykor irodalmi közéletünknél. Azért érzem ezt demok- ratikusabbnak, mert ebben a sokszínűségben a tágabban vett realizmus, a szocializmus értékei is helyet foglalnak, miközben a közéletből, a népfrontosnak mondott közéletből mintha olykor éppen ezek szorulnának ki. De akárhogy is vesszük ezt az irodalmat, tudatosítandónak, tovább- adandónak érzem az egész közönség számára, annál is inkább, mert ez az irodalom műveket, esztétikai értékeket jelent, ennek révén rengeteg új szempontot kínál a személyiség, a magyar történelem újraélésére, közéleti, társadalmi konfliktusaink megfogalmazására, és érzékeltet valami kozmikus felelősségvállalást és aggodalmat és nagyon sok minden mást, - ha egyáltalán szabad így publicisztikus mondatokkal lefordítani az esztétikai értéket. Egyet viszont mindenképpen jelez ez az értékskála: a gondolkodási igényt és a reális önszemléletet. Miért érzem úgy, hogy ez az irodalom jobb, mint az irodalom közélete? Azért, mert az irodalmi közélet olykor szigetelőrétegként működik, ahelyett, hogy igazából kiemelné, tudatosítaná az értékeket és az értékek szembesítését és azt a látszatot is keltheti ezáltal, mintha az olvasóközönség számára is fontosabbnak akarnának tekinteni az irodalom 140
