Kiss Gy. Csaba - Szilcz Eszter (szerk.): A másik Magyarország hangja. Dokumentumok az Írószövetség 1986-os közgyűléséről - RETÖRKI könyvek 16. (Lakitelek, 2016)
A közgyűlés jegyzőkönyve
A közgyűlés jegyzőkönyve decentralizálva is. Tehát, hogy minekünk országos érdekünk van. Ezt én úgy építettem be, nagyon szerényen: „szorgalmazza és tevékenyen támogatja az irodalmi élet kibontakozását” - régi szöveg: „az ország egész területén, az irodalom értékeinek népszerűsítését ugyanígy országszerte.” Egy új elem, amelyet én a különös célok közé soroltam, és a 2/m. ponthoz illeszthető: „A szövetség szorgalmazza és szervezi írók és olvasók találkozásait, keresi és támogatja ilyenek újszerű módjait. ” Nem akarom bővebben kifejteni: az egész író-olvasó találkozó már régesrég eltűnt, sehol sincs, de értéket képviselhetne. Nem látom a tervezetben azt, amit egy mondattal tudok említeni, hogy a szövetség együttműködési szerződéseket köt külföldi írószövetségekkel. Tudniillik, hogy fogad vendégeket, az benne van, de az, hogy a főtitkár, a titkárok külföldön aláírnak egy munkaszerződést, az nincs benne az alapszabályban. Új elemként javaslom ugyanebbe a programszakaszba, illetőleg ez nálam úgy szól, hogy „A szövetség céljai és feladatai különösen: A szövetség saját erőből hazai vagy külföldi vállalkozókkal szorgalmazhatja magyar művek lefordítását idegen nyelvekre és terjesztésüket külföldön. ” Két új elemet iktattam be az írószövetség feladatai közé. Az egyik: „Fokozott figyelmet szentel az irodalom új terjesztési módjainak, kapcsolatokat keres és létesít mindenütt, ahol az új technikai eszközök máris alkalmas, de elégtelen felvevői az irodalomnak, vagy ahol új eszközök alkalmas felvevői lehetnek. ” Még egy pont: „ Cselekvőleg védi az irodalmat a különböző hagyományos és újszerű formákban megjelenő álirodalomtól, követeli az irodalom és az álirodalom folyamatos, fokozott kritikai, közéleti, társadalmi szembeállítását a valódi értékek védelmében, szorgalmazza az irodalom terjesztésében is nélkülözhetetlen hírverést. ” Ez az utóbbi szó magyarul reklámot jelent, ami nálunk tilos, mert a könyv az „különleges áru”. A szövetségi tagságra vonatkozólag egy egész kis árnyalat: a paragrafus megfeledkezik, azt hiszem, arról, mert hiszen vessző után mondja, hogy „folyamatosan jelen van az irodalmi életben gondolok olyanokra, akik folyamatosan jelen voltak, de valamilyen oknál fogva, többnyire hajlott koruknál fogva most már nincsenek jelen. Ezekre a tagokra is gondolva a szöveg így szólna: „ Tagja lehet a szövetségnek, aki színvonalas és folyamatos, elismerést érdemlő írói munkásságot fejtett ki, aki ugyanilyen munkássággal jelen van az irodalmi életben, illetőleg ugyanilyennel tisztes elismerést szerzett magának. ” 125