Kiss Gy. Csaba - Szilcz Eszter (szerk.): A másik Magyarország hangja. Dokumentumok az Írószövetség 1986-os közgyűléséről - RETÖRKI könyvek 16. (Lakitelek, 2016)
A közgyűlés jegyzőkönyve
éppúgy, mint a kiteljesedést, a romlást éppúgy, mint a megsemmisülést. Tudom, érvnek alig elfogadható, mégis mondom: ma többségükben az emberek bőségesen esznek, isznak, többszörös áttételben is ölelnek, és az alkohol, a fáradtság, a gyógyszer vagy a mámor taglójától leütve alszanak. De hogy ki mivel és mihez méri itt magát Magyarországon ma - az nem válaszolható meg még József Attilával mindenkire vonatkoztatva. Valószínű, hogy sem a részletekben, sem az általánosíthatóságban nincs hibátlanul igazam. Törekedtem az igazságmondásra, kísérletet tettem elemzésre. Elnagyoltan. A szobrot is nagyolva kezdik faragni, és lényege az alkotásnak ez a nagyolás. Vallom sajnálkozva: megszűnt irodalmunk önkéntes és őszinte koherenciája - mivel nem ismerjük egymást igazán. Nem ismerjük egymás műveit. Mintha nem is lennénk rájuk kiváncsiak. Mintha nem is a mű tenné az írót... Mert kész az ítéletünk, az előítéletünk, az utóítéletünk - valóságos ismeret nélkül, olvasás nélkül, befogadási szándék nélkül. A belső szigorúság mintha fölmentést kapna: műveink megáradt folyammá tehetetlened- nek, és a kézirathullámok kiöntéssel, gátszakítással fenyegetnek. Látszatgazdagság hömpölyög, hurcolva értéket és szennyet, habos tajtékot és tiszta kortyot. A kritika alkalmazkodik, részhitek elszegődőttje napszámért, árendáért - vagy csak bizonytalanság miatt. Nem tudom. És hasztalan vigasztalnám magam, hogy a világban, a világokban értékválság is van. Mert ebben a korban, korszakban minden jelen van hangosan - köszönhetve a tudományosságból lett technikának -, amely azzal az igénynyel lép föl, hogy magát igaznak tudja-állítja. És mi hasztalan tudhatjuk Descartes óta a kételkedés igazságát. Hiába tudhatjuk, hogy logikailag is képtelenség, mivel minden nem lehet igazság, csupán valóság. Én úgy gondolom: vívja meg a harcát az értékesülésért minden. De tudnunk muszáj, legalább nekünk: az irodalomban nincs pillanatnyi érték, mivel az irodalom attól az, ami - az ember történelmében -, hogy igazi értékeiben nincsenek időkorlátai... Végül praktikusan és konkrétan: titkárságunknak ez év szeptember 14- iki keltezéssel átnyújtottam fölolvasás után egy javaslatot szövetségünk megújítására, tekintettel a közgyűlésre és annak határozataira, amennyiben erre tendálnának. A lényeget idézem fel most. Csupán a hitem és a szándékom a fedezet - mivel a közgyűlés előkészítése ezt nem vette figyelembe. Egy funkciójában hiteles Magyar írók Szövetségét az irodalom érték- és érdekképviseleti intézményeként tudom elképzelni. Amikor irodalmat A másik Magyarország hangja 112
