Kiss Gy. Csaba - Szilcz Eszter (szerk.): A másik Magyarország hangja. Dokumentumok az Írószövetség 1986-os közgyűléséről - RETÖRKI könyvek 16. (Lakitelek, 2016)

Földcsuszamlás az Írószövetségben (Kiss Gy. Csaba)

netében, hiszen az ún. népi demokráciákban mindenütt létrehoztak a hatalomtól függő és hozzá lojális írószövetségeket, amelyek válságos időkben mégis alkalmassá váltak arra, hogy megszólaltassák a képviselet nélkül maradt társadalom szándékait, érzületét. Erre vállalkozott például 1956-ban és 1980-81-ben a Lengyel, 1967-69-ben a Csehszlovák, 1989 decemberének forradalmi napjaiban pedig a Román írószövetség. Egyet érthetünk ezért Juraj Marusiak szlovák kutató megállapításával: „...Közép-Európában a kultúra, pontosabban szólva pedig az irodalom gyakran helyettesítette a politikát. Főleg a nemzeti és politikai elnyomás idején történt így, amikor éppen a művészet nyelvébe vagy a róla szóló beszédbe beleszűrődtek a politikai viták érvei, főképpen pedig a nagyobb szabadság követelése. A kultúrának ez a társadalmi funkciója különösen azokban a korszakokban nyilvánult meg, amikor már meggyöngült ugyan az elnyomás mértéke és hatása, de még nem lehetett nyíltan hangoztatni ellenzéki nézeteket.”3

A Magyar írók Szövetségét is eszköznek tekintette a kommunista politika. Általa szándékoztak működtetni a tökéletesen ellenőrzött irodalmi életet. Az íróknak köztudomásúan fontos szerepet szánt a rendszer. ,,'A nyelvtudós' (Sztálin) azt állította - mondta egy interjúban 1985-ben Zbigniew Herbert lengyel költő -, hogy nem szükséges megvásárolni a népet, ehhez csak a lélek mérnökei kellenek, ők tökéletesen megoldják a kényszerítés problémáját. A hatalomnak szüksége volt legitimációra, és ez a legitimáció az ún. alkotó értelmiségtől, mindenekelőtt pedig az irodalmároktól eredt.”4 Az írószövetség működését nálunk is többszintű irányító és ellenőrző mechanizmusok szabályozták. Kulturális egyesületként, társadalmi szervezetként működött a mindenkori - különböző nevű - Művelődési Minisztérium és a párt felügyelete alatt. Költségvetésének majdnem teljes egészét az állam bocsátotta rendelkezésre. A vezető testületek ülésein részt vettek a pártközpont és a minisztérium munkatársai. A testületeket (választmány, elnökség, titkárság) és a vezetőket (elnök, alelnökök, főtitkár) formálisan választották ugyan, ám ez a „választás” 1981-ig ellenőrzött formában történt, előre elkészített jelölőlisták alapján, nyílt szavazással. A szöA másik Magyarország hangja

3 Marusiak, Juraj: Slovenská literatura a moc v druhejpolovicipätdesiatych rokov. Bmo, 2001. 5.1.

4 Herbert, Zbigniew: Wypluc z siebie wszystko. In: Jacek Trznadel: Hanba domowa (Roz- mowy z pisarzami). Paryz, 1985. 183.1.

10