Királyi Ibolya: Emlék-repeszek. Király Károly igazsága - RETÖRKI könyvek 15. (Lakitelek, 2016)

I. rész: A zsarnokság az zsarnokság...

Emlék-repeszek Édesapánk és Árpád előzőleg átszökött a határon. Édesanyánk négy gyer­mekkel egyedül vágott át gyalog az életveszélyes román-magyar határszaka­szon. ” Az emlékek felelevenítését a Nyílt kártyákkal című könyvemből idézem. Az akkori történések örökre bevésődtek emlékezetembe - írja Károly az év­forduló kapcsán. „A haddelhadd, a nincstelenség legnehezebb időszakát a család 1940- 1944 között élte át. 1939 őszén édesapámat behívták katonának - ahogy ak­koriban mondták, koncentrálták. A család kenyérkereső nélkül maradt. A négy gyermek eltartása édesanyám gondjaira maradt (1941-ben megszületett Ibo­lya, a húgom, az első lány a családban). A családfenntartásban részt kellett vállalnunk nekünk, nagyoknak, a bátyámnak, Árpádnak meg nekem. Elsze­gődtünk kőművesek mellé maltert, téglát hordani, az állomáson poggyászt ci­peltünk, szódavizet, mozijegyet árultunk, a hetivásárokon marhákat hajtot­tunk. [...] Délelőtt a marhapiacon románul-magyarul reklámoztuk, kínálgat- tuk Génádi bácsi szódavizét. Génádi bácsi volt az egyedüli »szódagyáros« Marosludason. A szomszédunkban lakott, a vasúton túl. A gyáron kívül egy szamara és egy kétkerekű szekere volt, meg népes családja. A szódagyárban ő, a tulaj volt az egyedüli munkás is. Péntek este átjártam hozzájuk gyertyát gyújtani, szombat reggel tüzet gyújtani. Hálából egy-egy szem kockacukrot meg pászkát kaptam. A kínos, nehéz megélhetés éveiben ki-kijártam télen a nagyállomásra. Egy liter tejjel megvesztegettük a mozdonyvezetőket, két lapát koksz-szenet kaptunk érte. Ha más gyerekek megelőztek a műveletben, és nem kaptunk szenet, akkor kihasználtuk az őr ébertelenségét, és az állomás rak­tárterületéről méteres tűzifát loptunk. Nem volt pénzünk tűzifára, sokszor még gyufára meg petróleumra sem. Ezekben az években ritkán hevítettünk be a sütőkemencébe, kenyér helyett puliszkát meg máiét sütött anyám. Vasárna­ponként csak nagyon ritkán volt tyúkhúsleves, csöröge meg pánkó. A krump­lipüré helyett inkább a héjában főtt krumpli volt a gyakori eledelünk. Kuko­rica meg máléliszt az volt, meg sütőtök, szárazpaszuly, káposzta, murok, ka­ralábé. Édesapámat évente egyszer láttuk, amikor kétheti szabadságot kapott a frontról. Ebből a röpke örömből született 1943-ban István öcsém. O volt a család reménysége. Törvény írta elő, hogy az ötgyermekes családfenntartó­kat le kell szerelni. Édesapám kérése nem nyert orvoslást a román állam disz­kriminációs, kisebbségellenes politikája miatt! 88

Next

/
Oldalképek
Tartalom