Királyi Ibolya: Emlék-repeszek. Király Károly igazsága - RETÖRKI könyvek 15. (Lakitelek, 2016)
I. rész: A zsarnokság az zsarnokság...
Emlék-repeszek Azt sem keresem, hogy hogyan derült ki egyik vagy másik dolgom. Én vallottam be a kivizsgálások során vagy mások. [...] Nem titkolhatom azt, amit tettem! Nem - mert nem fogadtam el soha azt az őrült gondolatot, hogy ellenséggel állnék szemben - dehogy ellenséggel - ellenkezőlegkortárssal, sorstárssal, szellemtárssal, elvtársakkal. [...] Ha pedig így van, akkor nem üthetjük egymást csupán azért, mert más az anyanyelvűnk, vagy nemzetiségünk. Az érdekeink azonosak. Ha ütjük egymást, akkor azon csak az a bizonyos harmadik nevet, az, aki valóban mindkettőnk ellensége, s mi ezen csak veszíthetünk bizonyosan. ” (A nyugati kapitalista világ? - kérdem én.) (Az olvasóra bízom a levél tartalmának megítélését, Szabó Gyuri tettének elbírálását. Szerintem érződik a megfélemlített ember kapkodása. Az, hogy mást mondana, de nem teheti, küldetését teljesítenie kell: bele kell foglalnia a közösen „elkövetett törvénytelenségek” beismerését, mintegy alapul szolgálva egy későbbi, esetleges vádirat elkészítéséhez.) De folytassuk, sok érdekes dolgot mond a levélíró: „Az irántad érzett tisztelet és megbecsülés vittfeléd, elveink azonossága, kommunista múltad, amely számomra is büszke örökség. Feléd, aki mindig élenjáró harcosa voltál a Pártnak, magas hivatalokat betöltő, vezető kádere. Hogyne lett volna benned bizalmam! Ezért álltam melléd, s végeztem minden erőmből mindazt, amit rám bíztál. Álltam és állom, ha vállalnom kell érte a felelősséget! Másoltam a memorandumokat, átmásoltam saját kazetofonra (miért kellett átmásolnia, a szekunak kellett egy példány?) a nővéred által szalagra mondott, Takács Lajos professzor úrnak címzett válaszleveled, amelyben memorandumát értékeled. Ezt tettük, Károly! - Hogyan is tagadhatnánk? [...] A hivatalos szervek mindezeket a dolgokat óramű pontossággal ismerik. [...] Magad mondtad, hogyha kell, vállaljuk érte a felelősséget! Egyikünk sem gondolta akkor, hogy az ellenséges propaganda eszközül használja legőszintébb gondolatainkat! ” (Ez csúsztatás: itt a félelem, megbánás hangja szól, mert válaszra késztették. Bűnbánás is egyben.) Majd tovább: „Mit segítettek ők nekünk? Mit segítettek valaha is? (Az imperialista körök!) Mi közük nekik mihozzánk és nekünk öhozzájuk? Egész éle98
