Királyi Ibolya: Emlék-repeszek. Király Károly igazsága - RETÖRKI könyvek 15. (Lakitelek, 2016)

I. rész: A zsarnokság az zsarnokság...

Emlék-repeszek

mindenkit magamra haragítanék. Idézem viszont önmagam: „Az igazság o- lyan, mint egy magasból leguruló szikladarab, semmi sem állhatja útját. ”

Ha már elkezdtem ezt az emlékezést, a történteket legombolyítani, nem finnyáskodhatom. Mindent el kell mondanom, senki érzékenységét sem kímélve. A tisztánlátás végett, a közelmúlt eseményeit illetően.

2013. október 1-jén telefonon váltottam szót vele egy esemény pontosításának kapcsán. A beszélgetés végén megjegyezte: „ Ne írjál többé a nekem járó elismerésről. Nincs rá szükségem. A közösségért tettem, meggyőződésből. Ezért nem jár elismerés. ”)

Minden írást, levelet, amit nekem diktált, vagy ami általa eljutott hozzám, mindent megőriztem öntudatlanul. Talán megérzésből. Cipeltem magammal, mint a sorsom, egyik városból a másikba, egyik országból a másikba. Majd beraktam a süllyesztőbe. Mígnem egy napon, kinyitván az éjjeliszekrényemet, kihullott belőle egy rakás papír, dosszié, rég eltemetettnek vélt emlék és fájdalom. Bevallom, nem egy szíven ütött. Mi lesz, ha én sem, ha ő sem lesz már? Ki mondja el, amit tudunk? Ami ma már történelem. Könnyű szívvel nem lehet felidézni a történteket.

80