Királyi Ibolya: Emlék-repeszek. Király Károly igazsága - RETÖRKI könyvek 15. (Lakitelek, 2016)
I. rész: A zsarnokság az zsarnokság...
_L Emlék-repeszek____________________________________________________ jobban tudják, hát tegyék” - állította nemegyszer. De miért kell úgy felemelkedni, hogy a másikat a földbe döngölöm? A rossz lelkiismeret talán? A sárdobálás, hamis információk elhintése egyik vagy másik „ vészterhes időbeli” ellenállóval szemben, sajnos szinte jobban virágzik ma, mint abban az időben. A Securitate bevett, sikeres módszereit juttatják eszünkbe. Vajon még egy generációnak fel kell nőnie ahhoz, hogy helyükre kerüljenek a dolgok? Ilyen megjegyzésekkel találkoztam az utóbbi időben én is: „Jó, jó Sütő, de hallottam én róla valamit... ” A mai napig nem tudtam meg, ki mit hallott róla. Nem is érdekel. Magyarázkodniuk nincs miért. Se Királynak, se Sütőnek. Az ostobák úgysem értik, vagy nem akarják érteni. Egyetlen kérdés kívánkozik ide: a sárdobálás kinek az érdekeit szolgálja? Emlék-repeszek, 5. 1978 nyara Térjünk vissza „szelídebb” vizekre, az emlékezés időrendi sorrendjének félbeszakadt fonalára. A román sajtó megkezdte a hadjáratot, a magyarellenes uszításokat, a történelmi múlt tendenciózus felemlegetését, főleg Illyés Gyula nagyjelentőségű esszéjének publikálása után, 1977-ben. Ez az írás a Magyar Nemzetben „ Válasz Herdernek és Adynak” címmel jelent meg. „Hiteles adatok, ellenőrizhető panaszok szerint több százezer, sőt milliós lelket számláló kisebbségi lakosságnak nincs saját nyelvi egyeteme, illetve ha volt, azt megszüntették. De nincs ilyen főiskolája, s rövidesen nem lesz egyetlen saját anyanyelvű középiskolája, mert ami volt, azt is úgy szakosítják, hogy az oktatás az állam nyelvén folyik, és a nemzeti kisebbségi ifjú a saját anyanyelvén ipart sem tanulhat. ” Majd így folytatja: „Hatalmas tájegységeken tűnik el a kisebbségi értelmiségi, eladdig nemzetiségi városok hosszú sorában szűnik meg a kisebbségi műveltség minden működése. ” Mihnea Gheorghiu akadémikus, a Politikai Tudományok Akadémiájának elnöke, az írószövetség akkori elnöke úgy válaszolt, hogy Illyés tanulmánya nem más, mint „szabadjára engedett rögeszmeszerű románellenesség” („Hunii la Paris”, Luceaßrul, Bucureşti, 1978. május 6.). Illyés higgadt felelete, a „Fegyelmezetten” nem jelenhetett meg, mert a magyar vezetés szolgai magatartása ezt igyekezett megakadályozni. 62