Királyi Ibolya: Emlék-repeszek. Király Károly igazsága - RETÖRKI könyvek 15. (Lakitelek, 2016)
I. rész: A zsarnokság az zsarnokság...
Engedtessék meg szerény személyemnek, hogy idézzem Bányai rám vonatkozó teljes szövegét: „Ez is egyetlen forrásból származik, Pacepától. Szerintem a bujdosó tábornok ezzel csupán saját fontosságát próbálja bizonyítani. Ezt a módszert sokan használják önreklámra. Király Károly például azt ismétli, őt is többször le akarták lőni, de sohase találták el, mert mindig hirtelen beugrott a lakásba. Érdekes módon csak amikor a balkonon ült, akkor lőttek rá. Aztán halálos adag radioaktív sugárzással, az említett Raduval kezelték Királyt. De ezt is kibírta valahogy. Tizenöt évvel Ceauşescu halála után viszonylag jó egészségben van. Abszurdum. Persze elképzelhető, hogy egy külföldön bujkálót nem találnak meg, nem sikerül egy merénylet. Az viszont nem, hogy »Ceauşescu kiadta a parancsot a Szekuritáténak, gyilkoljanak meg, rám lőttek, amikor az erkélyen üldögéltem, de a golyó szerencsére nem talált, és behúzódtam a lakásba«. Elképzelem a gyilkos szekust, ahogy másnap szomorúan jelenti: »Ceauşescu elvtárs! Sajnos, a parancsot nem teljesítettem, mert az első golyó után Király Károly elvtárs orvul behúzódott a lakásba, így nem tudtam, mit is tehetnék.«” (Nos, én itt megszakítanám Károly válaszát a cikkre, és elmondom a magam véleményét, azt, amit a józan paraszti ész diktál: Bányai Péter úgy tudja talán, hogy 17 évet felölelő szembeszegülése a- latt Ceauşescu diktatórikus rendszerével Király Károlyt nem érte se vegzá- lás, se bántódás, semmiféle kísérlet az elnémítására? Netalán tán a tenyerén hordozta őt a megtorló intézmény? Károly soha nem állítja, hogy ,, többször le akarták lőni ”. Arról a merényletről beszél, ami útban Bukarest felé történt, mikor szétdurrant az autója szélvédője (1978. június). Nem ugorhatott be a balkonról vagy erkélyről a lakásba, mert balkonos lakásban soha nem lakott se 1978 előtt, se 1978 után. A szerző idézőjelbe teszi az ide vonatkozó mondatot, de nem adja meg sem az idézett mű címét, sem oldalszámát. Tehát önmagát idézi. Hogy Pacepa mennyire volt szavahihető, állításai mennyire voltak hitelesek, ezt valószínűleg ellenőrizte, megvizsgálta az amerikai titkosszolgálat, mielőtt hitelt adott szavainak és könyve publikálásának. Bányai Péter kínos helyzetnek érzi, hogy ilyen jelentéktelen személyt hősnek néznek. Érdekes módon a szerző Ceauşescurol nem fejti ki véleményét, nem kínos neki, hogy vele egy táborban élt, elviselte (szó nélkül) lélek- és e- gyéniségtipró diktatúráját. Erről egy rossz szava sincs! Nem állítja, hogy _______________________________I. rész: A zsarnokság, az zsarnokság,.. 57
