Királyi Ibolya: Emlék-repeszek. Király Károly igazsága - RETÖRKI könyvek 15. (Lakitelek, 2016)

I. rész: A zsarnokság az zsarnokság...

Emlék-repeszek

Nem következetességre vall-e, hogy:

1972-ben - miután megismerte a ceauşiszta rendszer igazi arcát - lemondott legmagasabb állami- és pártfunkcióiról.

1977-től kezdődően nyíltan vállalta ellenálló tevékenységét - kitéve magát fenyegetéseknek, meghurcoltatásoknak, életveszélynek - 1989. december 22-éig.

Lemondott az Erdélyi Világszövetség Magyarországi Szervezete tiszteletbeli elnökségéről, mivel nem volt hajlandó együttműködni azzal a személy- lyel, aki elítélő, becsmérlő levelet írt neki 1978-ban a Securitate megbízásából!

Senki olyan következetességgel nem képviselte az erdélyi autonómia ügyét, mint Király Károly. Emiatt nem szavazta meg a román alkotmány nemzetiségellenes passzusát 1991-ben, vállalva a szenátusból való kizárását is.

Talán az RMDSZ ismert vezetői (hadd ne idézzem őket!) tettek bizonyságot következetességről? Önös érdekektől vezérelve nem adván fel jól jövedelmező kormánypárti funkcióikat, 25 éven keresztül megalkuvóan kiszolgálták az aktuálpolitikai rendszert, elárulva választóik, az erdélyi magyarság érdekeit! És most értetlenül bámulnak, hogy népszerűségük egyre csökkenőben van? ,,Panaszkönyv” a Transindexen! Mekkora színjáték, mintha valójában érdekelné őket a tagság véleménye!)

Személy szerint engem azért lepett meg, és nem esett túl jól a Czire Dénes által küldött levél, mert ismertük egymást még Kolozsvárról, szinte naponta találkoztunk, összefutottunk az utcán, szokásunk volt megállni, megosztani a világ dolgait, vele meg a feleségével is. Csak nemrég került a kezembe az a cikk, amelyet Károlyhoz írt Czire, „A stílus maga az ember”, a Népújság 1996. március 22-ei számában, és amelyre Kincses Előd válaszolt „A tények makacs dolgok” címmel ugyanebben a lapban, 1996 áprilisában. Czire Dénes „úr”, többek között, öntelten így nyilatkozik: „Az önelemzést jóval Király előtt megtartottam. (Tessék? Hol? Mikor?) Bűnbánatot viszont nincs miért tartsak (!), mert nem ártottam senkinek. ” (Hoppá! Egy kis kolla- borálás sosem árt!)

Boileaut parafrazálva, Czire azt állítja egy rakás mocskolódás után: „A vérébe ivódott totalitarizmus túllihegése az, hogy tévedhetetlennek, mindentudónak tartja magát. Én Király Károlyt dilettáns, öntelt politikusnak és profi rágalmazónak tartom. Könyvének stílusa pedig gyatra. ”

52