Királyi Ibolya: Emlék-repeszek. Király Károly igazsága - RETÖRKI könyvek 15. (Lakitelek, 2016)
I. rész: A zsarnokság az zsarnokság...
Az akkori levélírók köszönik, jól vannak. A bántalmazottak nem az ő körükből kerültek ki. Közülük sokan ugyanazt a tevékenységet folytatják, mint a forradalom előtti időkben. A Securitate nem könnyen engedte ki ügynökeit a markából! Én a fenyegető, blamáló levelekhez (és a belügyminiszter által küldött mintapéldányokhoz) nem fűznék semmi kommentárt. Önmagukért beszélnek. Nem tudom, mégis miért juttatják eszembe a forradalom utáni sárdobálókat! Bizonyításképpen másolom ide, a forradalom után, a ’90-es években, a márciusi események után kapott, hasonló stílusban fogalmazott levelet. Az állam- védelmi szervek és kiszolgálóik tovább folytatták aknamunkájukat ugyanolyan eszközökkel, mint annak előtte (Ny. k. I/ 316): (Az alábbi levél fordítás románból a stílusjegyek „tiszteletben tartásával”.) „ Chira Károly Úr! Nem akarjuk az idejét rabolni, de az erdélyi tragikus események kapcsán, amelyekhez ön is hozzájárult, szeretnék egyet-mást megkérdezni. Ha román vagy cigány volna, hogyan reagálna azokra a szörnyűségekre és kegyetlenkedésekre, amelyeket a magyarok követnek el? Miképpen lehetséges, hogy az orvostanhallgatók azt kérjék, hogy magyarul tanulhassanak? Itt élnek nálunk, az országban, és nem tudnak románul? Ha egy románt találna az utcán feküdni, nem segítene neki, vagy bottal, baltával támadna rá, vagy, hogy könnyebb legyen, tüzet gyújtana mellette egy benzines palackkal? Ha gyermekeinek betörték volna a fejét, ahogy a románoknak Marosvásárhelyen, mit szólna hozzá? A cigányok sokkal többen vannak Romániában, mint a magyarok, mi lenne, ha ők is anyanyelvi oktatást követelnének? Detroitban nagyon sok román él. Hallott-e arról, hogy román fakultást követeltek volna? És ha annyira utál bennünket, miért nem megy Magyarországra? Gondolom, ismeri az 1940-es eseményeket, amikor az erdélyi magyarok elevenen temették el a lekaszabolt románokat, és oltott mésszel öntötték le őket. Azt hiszem nincs még egy ilyen türelmes és barátságos nép, mint a miénk. De ne feledje, mindennek van határa. Jók vagyunk, de nem tűrhetünk a végtelenségig. Az ország vezetése nemeslelkűségről tett tanúbizonyságot, amikor megengedte, hogy gyászkoszorúkkal adózzunk hőseinknek, de a magyarok lerombolták az emlékoszlopokat, és hazánkat akarják elfoglalni. Mi_________________________________I. rész: A zsarnokság, az zsarnokság... 47
