Királyi Ibolya: Emlék-repeszek. Király Károly igazsága - RETÖRKI könyvek 15. (Lakitelek, 2016)
I. rész: A zsarnokság az zsarnokság...
Emlék-repeszek Volt, aki megosztotta velem azt a döbbenetes tényt, hogy a Securitate udvarán található kutyaólból emberi csontok kerültek elő. Erről én is hallottam, és valószínű mások is, 1990-ben vásárhelyi ismerősöktől. „Az illető, aki megtalálta (nem más, mint az a személy, aki a kutyákat etetni járt a szeku székhelyén), felvitte a törvényszéki orvostanra. Az orvos azonosította, emberi csontok voltak. Valószínű a kutyákkal etették meg az egyik áldozatot. Akik bizonyítani tudnák a tényeket, sajnos, nincsenek köztünk - folytatja a hírközlő. Akik elkövették ezt a borzalmas tettet, virulnak, mintha mi sem történt volna. ” Erről a hihetetlen, vérlázító történetről többen is tudtak, tudnak, ám mi, magyarok, határon innen és túl, nem piszkáljuk a múltat; feledésbe merült, mint annyi sok embertelen cselekedet. Pedig ideje volna az igazság maradéktalan feltárásának! Nem egy esetben, a volt szekusok csemetéi élik vígan életüket Magyarországon, befutott tanárként, orvosként, színészként, értelmiségiként. Mivel is foglalkozik a magyar kémelhárítás, miért is huny szemet, ha tud egyesek „szekus” múltjáról? (Ha nem tud, annál rosszabb!) Visszatérve a sértő, fenyegető levelekre, elolvasni belőlük néhányat nem volt szívet melengető érzés. Románul, magyarul, primitívnél primitívebb hangvételű, stílusú irományok voltak. Messziről sütött belőlük a gyűlölet és az azonos kaptafa. Érdekességképpen meg annak bizonyítására, hogy a blamáló, fenyegető hangvételű levelek a megadott séma szerint íródtak, ide másolok egy magyarul fogalmazott, Csíkszeredából küldött levélrészletet. Érdemes lesz ösz- szehasonlítani a későbbiekben közölt „mintapéldányok” tartalmi és stílusjegyeinek megegyezéseivel. (Lásd a „ Securitate szervezeti felépítése és praktikái ” című repeszben Tudor Postelnicu, az Országos Securitate Főparancsnoka által a különböző megyei parancsnokságokra küldött mintaleveleket.) „Meglep, hogy egy ember, aki élvezte a párt és az állam támogatását, aljas szerepet játsszon a külföldi reakciós elemek örömére. Nem gondoltad egy pillanatig sem, hogy mint „ védője ” a magyar kisebbségek jogainak itt, Romániában, belekeveredtél egy játékba, amely nagyon veszélyes, és nem csináltál mást, mint egyenetlenséget a románok és magyarok között, akik mindig jó és testvéri viszonyban éltek és élnek. Hogy tudtad ilyen hamar a koncepciódat megváltoztatni, honnan ennyi miopia, nem hiszed, hogy ezáltal egy jelentéktelen ember lettél, és beszennyezted a magyarok becsületét? 44
