Királyi Ibolya: Emlék-repeszek. Király Károly igazsága - RETÖRKI könyvek 15. (Lakitelek, 2016)
I. rész: A zsarnokság az zsarnokság...
ni. Tudni kell, hogy a színház magyar tagozatán nagyszerű darabokat mutattak be, nehéz volt egy-egy emlékezetes előadásra jegyet szerezni. Híre ment a Tamási-színmű nagyváradi bemutatója hihetetlen sikerének. Együtt néztük meg Károllyal, a karzaton ülve, ezt az előadást. A szünetben Bölöni Sándor jött oda hozzánk, és ő kért Károlytól autogramot, amit Károly a kezében levő műsorfüzetre írt. Én meg Bölönivel írattam egy pár sort ugyancsak egy műsorfüzetre. Árgus szemek figyeltek mindenhonnan. Az előadásnak elképesztő sikere volt. Olyan dolgokat mondott ki, melyeket mindnyájan hallani akartunk. Az előadás végén, állva, több tíz perces ováció, taps. Katartikus élmény. A darabválasztás tudatos volt a művészeti igazgató és a rendező részéről, a nemzettudatot akarta erősíteni. És valószínű ennek lett az áldozata Bölöni Sándor. Valamivel később jött a hír, öngyilkosságba kergették. Vagy egyszerűen eltették láb alól, mint Visky Árpádot, akit minden bizonnyal felakasztottak az Örkői erdőben azt híresztelvén, hogy öngyilkos lett. Vele is van személyes élményem. A Sütő-darabban, a Káin és Ábelben nyújtott előadása óriási élmény volt számomra, de több előadásban is láttam. (1979. 05. 07-én vendégszerepeit a sepsiszentgyörgyi színház ezzel a darabbal Vásárhelyen. A pontos dátumot a lehallgatási anyagom szolgáltatta!) A vásárhelyi értelmiségiek közt a hatvanas-hetvenes években dívó baráti, szinte családi kapcsolat volt jellemző viszonyunkra. Megnéztük a nagyon is minőséginek nevezhető képzőművészeti tárlatokat, színielőadásokat, igényes hangversenyekre jártunk, beültünk egy kávéra valamelyik törzshelyre, megbeszéltük az élményeket. Visky Árpád, miután amnesztiával kiszabadult a börtönből (1984. augusztus 23-án) - ahová, azért zárták, mert zabolázatlan természet lévén, ittasan kimondta, amit gondolt, és elküldte az anyjába az egyik szekust vagy milicistát, aki provokálta egy kocsmában -, Sepsiszentgyörgyön, ahol élt, nem alkalmazták többé a színházban. Megtiltotta az állambiztonság. A színház volt az élete. Megélhetést kellett keresnie, ezért megjelent a konzervgyárban, hogy szakképzetlen munkára jelentkezzen. Az udvaron futottunk össze. Én akkor éppen a nyári kötelező „practica pedagogicăn ”, azaz „pedagógiai gyakorlaton ”, kötelező, év végi „ hazafias munkán ” voltam a Bolyai Líceum egyik osztályával. Megöleltük egymást, bevittem a gyár laboratóriumába, hogy ne legyünk szem előtt, és telefonáltam Károlynak, hogy jöjjön a laborba. Megható volt a találkozásuk. Még Sepsiszentgyörgyről ismerték egymást abból az időből, amikor Károly első titkár volt Kovászna megyében (1968-1972). Emlék-repeszek_______________________________________________ 34
