Királyi Ibolya: Emlék-repeszek. Király Károly igazsága - RETÖRKI könyvek 15. (Lakitelek, 2016)
I. rész: A zsarnokság az zsarnokság...
Emlék-repeszek a Washington Postnak, a Guardiannek készít - egyelőre ugyancsak rengeteg - jegyzetet. Csoóri van még jelen, és Sára Sándor (egy meleg kézfogás — csakhogy Kossuth-díjat kapott.) Tettének erkölcsi hatása az emberek, a magyarság tudatában végbement változások. Mindnyájan éreztük: jogaink vannak, és lábbal tiporják azokat; történelmünk van, amit álnokul meghazudtolnak; nyelvünk van, amit elfeledtetnének. Nincs az a gépezet, mely ezt az affektiv hozzáállást meg tudta volna változtatni! (Néha, sajnos, igen.) A találkozón Helga tolmácskodott, aki később elmesélte nekem, hogy félszében nem mindent fordított le abból a kemény bírálatból, amit Károly mondott, de ez nem kerülte el Dessa Trewisan figyelmét. Profi újságíróként kitartott, visszatért, újra rákérdezett. A háromórás interjú megjelent az International Herald Tribune, a The Guardian, a The Washington Post, a The Times és a Svenska Dagbladot hasábjain. A világsajtó aznapi főhíre volt. Pacepa könyvének ide vonatkozó részében így ír: „Nem kétséges, hogy Királyt csak azért nem tették el láb alól, mert megvédte őt a Nyugaton e pillanatban felröppent hírneve, és világos lett, hogy nem lehet öt teljesen elszigetelni a világtól. ” Nem érdektelen elolvasni az ide vonatkozó írásokat, Kodolányi Gyula: „Elnémult telefonok- Csoóri Sándor 80. születésnapjára” (Nagyítás, 2010/5. szám). Ezekből világossá válik Illyés Gyula és Csoóri Sándor szerepe. Illyés Gyula, elolvasván Sütő András ajánló sorait, bizalmat érzett iránta: „Király Károly nem hihetetlent mondott a nyáron, hogy milyen utak bejártával érkezett mai merész mondandóihoz, azok nyílt hangoztatásához. ” Arról a „szívósan elterjedt és a forradalom után újból lábra kapott rágalomról ” - amit a forradalom kitörése után maga Zolcsák Sándor és Szabó György is bevetett a köztudatba - Sütő András: Szemet szóért. Naplójegyzetek (Debrecen, 1993, Csokonai) című könyvében így ír: „Ez úgy szólt, hogy leveleit, nyilatkozatait nem maga írta, hanem valaki más, aki nem meri fölfedni magát. Ilyen értelemben került szóba az én nevem, és horribile dictu - Illyés Gyuláé is. Mondanom sem kell, hogy a rémhírt főleg belügyi körök és magyar besúgók terjesztették. [...] A rágalom, miszerint »fogalmazói vannak«, kettős célt szolgált: egyrészt személyének jelentőségét csökkenteni, másrészt pedig Illyés emlegetésével a magyar ellenségképet fölerősíteni. ” Majd így folytatja ezt a gondolatmenetet: „Föltéve, de nem megengedve, hogy Király rágalmazóinak igaza lenne: világszerte ismertté vált neve, kockázatvállalása némelykor a diktátorhoz, a kormányhoz címzett leveleink tar28
