Királyi Ibolya: Emlék-repeszek. Király Károly igazsága - RETÖRKI könyvek 15. (Lakitelek, 2016)
I. rész: A zsarnokság az zsarnokság...
Emlék-repeszek kedések. Ekkor el kellett döntenünk, nekem személyesen is, hogy milyen útra térünk. Támogatjuk a nyílt, elnemzetlenítő politikát, tehát a saját fajunk és nemzetünk ellen szegülünk, vagy pedig ezt megtagadjuk. Én 1972-ben lemondtam, persze családi okokra hivatkozva, mert másképp nem lehetett. Tehát kértem a felmentésemet. De előtte volt néhány hosszú beszélgetésem Ceauşescu főtitkárral. Egy ilyen alkalommal hoztam elő neki, hogy bizony a székelyek és a magyarok elégedetlenek. Hogyhogy, miért elégedetlenek? - S akkor felvázoltam neki szépen sorban: az iskolakérdést, a nyelvi kérdést és az egész helyzetet. Figyelmesen meghallgatott, felvette a piros telefont, felhívta a minisztertanács tanügyekkel foglalkozó alelnökét, s azt mondta neki: Ráutu, itt van nálam Király. Elmondott nekem egy egész sor sérelmet a magyarok részéről, többek között az iskolát. Az a véleményem, hogy Királynak igaza van. Két hónapon belül terjesszetek elő javaslatot a rendezésre! Ez a beszélgetés mikor történt? 1971 tavaszán, amikor én még tisztségben voltam, tehát a párt Politikai Bárójának (Biroul Politic) és az Államtanácsnak a tagja, és persze megyei első titkár. Mégis szemrehányást tettek nekem ’78-ban, amikor a nyílt leveleket írtam, hogy miért nem akkor szóltam, amikor még a vezetőségben voltam. Ki tett szemrehányást? Hát például Petre Lupu, aki hirtelen eszembe jut, most madridi nagykövet, akkor a párt fegyelmi bizottságának az elnöke. Mondtam neki, az nem úgy van, mert én beszéltem személyesen a főtitkárral, ha nem hiszi, barátom, kérdezze meg tőle. Újságcikk is lett ebből ’71-ben. Adtam egy interjút a Tükörnek („Megyei Tükör”, Sepsiszentgyörgy, Kovászna megye. K. I.) a Ceauşescuval folytatott beszélgetésről és az ígéretről. Ez akkor nagy visszhangra talált, és nagy várakozást keltett a magyar értelmiségben. A többi megyének viszont jött fentről egy utasítás, amely megtiltotta a cikkre való hivatkozást. A következő évben önként lemondták Ilyesmi nemigen fordult elő magas rangú vezetőkkel az úgynevezett szocialista táborban. Volt-e közvetlen ok? 184
