Királyi Ibolya: Emlék-repeszek. Király Károly igazsága - RETÖRKI könyvek 15. (Lakitelek, 2016)
I. rész: A zsarnokság az zsarnokság...
Emlék-repeszek megkérdezett egyszer Ceauşescu egy vadászaton, hogy miért nem fogadok be több románt a megyébe? - Azt hallom, hogy nem akarod őket, mondta. - Ez nem igaz, mindenkit szívesen fogadunk, válaszoltam. És ebben volt valami, mert az elején sok fiatal értelmiségi érkezett az új megyékbe, igaz, eleinte főleg magyarok. Másrészről a természetes beköltözés nem volt nagy a románok részéről. A legnagyobb hátrányt nem a számok jelentették, és nem is az arányok megváltozása. Sokkal inkább az, hogy Székelyföldre és általában Erdélybe nem a haladottabb elemek, hanem az elmaradottabb elemek jönnek, mert ez utóbbiak hagyják el a Regátban nagyobb számban a lakóhelyüket. Később aztán tömegesen kezdték idehozni főleg a román fiatalokat, erőszakosan is, toborozva őket, akiknek, ugye, román iskola kellett, aztán ide nősültek és így tovább. Az alap és az ürügy az iparosítás volt. Látszólag kicsit elkanyarodtunk, de ez politikai és nemzetiségi kérdés. Egy ideig szándékosan nem csináltak sok befektetést Erdélyben, mert Erdély, az Erdély, nem lehetett véglegesen tudni. Ezt nem mondták ki, de tudott dolog volt. A székelyek ezért még a hatvanas években is követelték az ipart, hogy ne kelljen elvándorolni, munkát keresni. A férfiak szerteszét dolgoztak az országban, főleg építkezéseken, a lányok meg a tengerpartra mentek szolgálni. A pártvezetőség aztán felismert egy lehetőséget, és nekikezdett pontosan az ellenkezőjének, mint amit addig csinált. Nagy iramban elkezdtek iparosítani, és rövidesen sokkal több ipart telepítettek, mint ami a székely lakosság szükségletének a kielégítéséhez kellett. Jól kieszelt terv volt, mert panaszkodni se lehetett, hiszen ezt akarták az emberek. Óriási propagandával hirdették, hogy iparosítják a magyarlakta vidékeket, íme a párt politikája, ami meghozza a magyaroknak is a fejlődést stb. De aztán elkezdtek özönleni a munkások Moldvából, és megindult az egységes magyar etnikum züllesztése. Az új megye székhelye Sepsiszentgyörgy. Mikor költöztél le és mennyi időt töltöttél itt? 1968. február 18-án volt az alakuló ülés, ekkor alakultak a párt és néptanács szervei. Ettől kezdve éltem Sepsiszentgyörgyön egészen 1972. április 1-jéig, de engedelmeddel visszatérek oda, ahol elhagytam. Ugyanis a betelepítésekkel kezdődött a burkolt nemzetiségi elnyomásról a nyíltan elnemzet- lenítő politikára való áttérés, ezért ezt szeretném végigmondani. Tehát folyt az iparosítás, amiért folyamatosan kellett hálálkodni. Ugyanakkor meglett a 182
