Duray Miklós: Rendszerváltozás, rendszerváltoztatás, rendszerváltás a Kárpát-medencében 1963-2015 II. kötet - RETÖRKI könyvek 14/2. (Lakitelek, 2016)
Áttekintés
Meciar és Fico célirányosan voltak magyarellenesek, Slota pedig zsigerileg. Ezt a különbséget azonban a magyar választók nem érzékelték, emiatt Robert Fico kormánya a magyarok szemében ugyanolyan színben tűnt fel, mint Meciar három kormánya 1998-ig. Ezért tekinthető politikai szarvashibának az MKP elnöke részéről, hogy túlhangsúlyozta annak lehetőségét, hogy az MKP esetleg koalícióra léphetne Ficoval és a Smerrel - még ha ennek az elméleti lehetősége adva volt is. A magyar választókban 2010-ben ugyanazok a reflexek működtek, mint 1998-ig. Eszerint olyan párttal nem kormányzunk együtt, amely együtt kormányzott a szélsőséges Szlovák Nemzeti Párttal. Ne felejtsük, a magyar választók véleményét 1990-től úgy befolyásoltuk, hogy a Meciar-szerű politikusokkal magyar politikai erő még tárgyalni sem ül le. Ez ugyan rossz üzenet volt, hiszen egy politikai pártnak mindenkivel, még az esküdt ellenségével is le kell ülnie legalább egyszer a tárgyalóasztalhoz. Választóinkat, főleg az FMK-MPP politikusainak doktrinersége és az MKDM zavaros politikai műveltségű tisztségviselőinek hatására mégis ennek ellenkezőjére tanítottuk. Az MKP azonban 2010-ben minden magyarázat nélkül azt sugallta, hogy koalícióra lépne Ficóval, tehát pontosan az ellenkezőjét annak a meggyőződésnek, melyet igyekezett az 1990-es években a felvidéki magyar választókban kialakítani. Pedig az MKP Országos Tanácsa 2010. január 16-án egyértelműen leszögezte „Vessünk véget a hatalmi erőszaknak - Szlovákiának új kormány kell!” Ez olyan egyértelmű politikai üzenet volt, mely a választások napjáig kizárta azt, hogy Robert Fico pártja és az MKP közeli viszonyba kerülhessenek egymással. Az ezzel ellenkező üzenet, mely szerint az MKP koalíciót kötne Fico pártjával, csakis a párt elnökének nyilatkozatai alapján alakult ki. Persze ennek is van személyre vonatkoztatható oka. Ha az MKP a párt korábbi elnökének, Bugárnak idején kétszer, 1998-ban és 2002-ben is koalícióképes volt, akkor az új elnöknek is ezt a képességet kell bizonyítania, ha bezzeg-gyerek akar maradni. Az MKP-nak ezzel az ellentmondásos és értelmezhetetlen magatartásával függhet össze az, hogy a magyar választók Bugárnak elhitték, hogy a választások után olyan összetételű (azaz Fico nélküli) kormányba kap meghívást, mely teljes kormányváltást is jelent - csakúgy, mint 1998-ban. Csá- kynak ugyanezt nem hihették el, noha az MKP Országos Tanácsa a teljes kormányváltás igényét korábban többször is - nem csak a fent említett esetben - kinyilatkoztatta. Csáky politikailag félreértelmezhető magatartásában azonban szerepet játszott egy tényszerű körülmény is: az MKP korábbi koalíciós partnereiről lehetett tudni, hogy az MKP-t nem kívánják maguk mellé Áttekintés - A felvidéki magyar politika a rendszerváltozás ingoványán 81
