Duray Miklós: Rendszerváltozás, rendszerváltoztatás, rendszerváltás a Kárpát-medencében 1963-2015 II. kötet - RETÖRKI könyvek 14/2. (Lakitelek, 2016)

Áttekintés

talán a szavahihetősége is. A négy évvel korábbi (1998-as) szavazatszámhoz képest, kerekítve, 15 ezer magyar szavazót veszített a párt. Az olyan felületes szemlélő, mint amilyen például a párt akkori elnöke, ezt csak azért nem látta, mert ezt a hiányt a bizonytalan nemzeti azonosságú választók ellensúlyozták. Kassa és Pozsony szlovákosodó magyarjai 2002-ben „tömegesen” az MKP-t választották, de 2006-ban már nem. 2002-ben és 2006-ban abszolút számokban mérve is folyamatosan csökkent a magyar nemzetiségű MKP-szavazók száma, főleg a magyar tömbökben - 1998-hoz képest kb. negyvenezerrel.

Ezt részben a párt nyolcéves kormányzás alatt tanúsított magatartása okozta, részben a magyar népességfogyás következménye volt. Az 1990-es rendszerváltozást követő tíz évben majdnem ötvenezer lélekkel fogyott a felvidéki magyarok száma, ennek a felnőtt lakosság körében az oka elsősorban a korábbinál nagyobb arányú elhalálozásból, az asszimilációból és az elköltözésből adódott. Minthogy a szlovákiai magyarok közössége lélekszáma okán kisebbségi népcsoport, esetében ez a népességi mutató politikai tényező is, mert a magyarok fogyása Szlovákiában azt is jelenti, hogy nagyobb arányban fogynak a magyar választók, mint a szlovák pártok választói. Ezt a tényt az MKP-ban szinte senki sem vette számításba, és azt sem, hogy az 1990-es évek vége felé és később - az MKP viselkedésének hatására is - kezdett megroggyanni a felvidéki magyarok nemzeti öntudata. Ezeknek a tényeknek a figyelmen kívül hagyása az MKP szakpolitikai hiányosságairól tanúskodik, pontosabban arról, hogy a politikai döntéseknél a párt nem vette figyelembe a szociológusok és a szakpolitikusok által feltárt tényeket.

Emellett az MKP néhány, a politikai szakszerűség szempontjából hibásnak ítélhető lépése ugyancsak gyengítőén hatott a párt politikájára. Például az a józan ésszel értelmezhetetlen állapot, hogy önmagunkat győzzük meg arról, mi elfogadhatatlan a magyar igények közül a szlovákoknak. Az így megítélt kérdéseket önmagunk vettük le a napirendről, és ez a többségnek talán még lelkifurdalást sem okozott. Az önmeggyőzést azonban nem új taktikák kialakítása miatt gyakoroltuk, hanem azért, hogy ne veszélyeztessük a párt gazdaságpolitikai tanácsát bitorló egyének által kiötlött vagy megálmodott célok elérhetőségét.

így hát a Sellye János Egyetemen kívül semmi maradandót nem teremtettünk - kérdés, hogy ez is mennyire lesz maradandó.

Az egyik legnagyobb mulasztásunk volt, hogy nem teremtettük meg elemi iskoláink megmaradásának törvényes feltételeit (tíz éves korig a lakóhelyen és anyanyelven való iskolázás jogát) és a magyar iskolák önálló,

Áttekintés - A felvidéki magyar politika a rendszerváltozás ingoványán

77