Duray Miklós: Rendszerváltozás, rendszerváltoztatás, rendszerváltás a Kárpát-medencében 1963-2015 II. kötet - RETÖRKI könyvek 14/2. (Lakitelek, 2016)
Áttekintés
Rendszerváltozás, rendszerváltoztatás, rendszerváltás... II. (KDH) adta szavazatát, mivel őket tartották igazi keresztényeknek, és nekik is volt néhány magyar jelöltjük (pl.: egy Ipoly völgyében ismert fizikus, Hammerlik Rudolf, Koncsol László országos hírű irodalmár és egy elismert református értelmiségi, Erdélyi Géza lelkész). A KDH azonban óvatosan elrejtett politikai céljai és világnézeti szemlélete szerint nem volt más, mint az egykori Szlovák Néppártnak (a HSES-nek) az örököse - azaz Jozef Tiso- nak, az első Szlovák Köztársaság elnöke pártjának, melyet egy rózsahegyi katolikus papról, Andrej Hlinkáról neveztek el annak idején. Ez a szlovák (nemzeti) párt 1938 és 1945 közötti működése, azaz fasiszta és egyértelműen nácibarát múltja miatt majdnem fél évszázadig kényszerszunnyadásra volt ítélve. A KDH e párt emlékét élesztette újra 1990-ben. Két évvel később - 1992-ben - ugyancsak választaniuk kellett a felvidéki magyaroknak, elsősorban a Magyar Koalíció és a Magyar Polgári Párt (MPP, a korábbi FMK) között, de választéknak ott volt a többi párt is. A választás előtt ugyan folytak tárgyalások egy hárompárti magyar koalíció megkötéséről, és ezt az akkori MPP (FMK) magyarországi testvérpártja, a FIDESZ is szorgalmazta, de ez a kezdeményezés elbukott az Együttélésnek azon a követelésén, hogy az MPP (FMK) bírálja meg önmagát az 1989 decemberétől 1992 tavaszáig végzett kormányzati tevékenységéért, hiszen rombolta vele a felvidéki magyar közösséget. Az FMK (később MPP) azonban csökönyösen kitartott korábbi kommunista-népfrontos álláspontjánál, mely szerint csak a feltétel nélküli együttműködés hozhat bármiféle megoldást. Emiatt 1992-ben kissé nehezebb volt a választás, mint a két évvel korábbi, mert két helyen is szerepelt a magyar népnév a választási lapokon. Mégsem zavarodtak meg a felvidéki magyarok - az ellenszél akkor még nem volt annyira erős, és még ők is tisztábban látták saját helyzetüket. Az FMK-MPP alig hetvenezer szavazatot söpört be, pedig ezzel a választási jelmondattal népszerűsítették magukat: „Mi vagyunk az igazi magyar párt” (Vörös Péter esernyős választási klipje). A kétpárti magyar koalíció kétszázhúszezer szavazatot szerzett. Majd 1994-ben a három magyar párt koalíciója (Együttélés, MKDM, MPP) - az akkori Magyar Koalíció - és a többiek között lehetett választani. Ezt a logikus, szükségszerű, ám sajnos elvtelen pártkoalíciót Magyar- országról is szorgalmazták, elsősorban a polgári jobboldal pártjai, főleg az MDF és a KDNP, valamint a FIDESZ. A szlovákiai magyar közvélemény akarata nem volt egyértelmű. Egy része ellenezte, mert elvtelennek tartotta, hogy az FMK/MPP is a magyar politikai egység tagja legyen, hiszen azt sokan nemzetárulónak tekintették. De a felvidéki magyarok többsége azon 48
