Duray Miklós: Rendszerváltozás, rendszerváltoztatás, rendszerváltás a Kárpát-medencében 1963-2015 II. kötet - RETÖRKI könyvek 14/2. (Lakitelek, 2016)
Áttekintés
Rendszerváltozás, rendszerváltoztatás, rendszerváltás... II. erre nem kapnak eligazítást - eközben az Együttélés aktivistái szorgalmasan alapították az MKDM helyi szervezeteit, hogy legyen a pártnak koalíciós partnere a helyhatósági választáson. A felhívás - mint később kiderült - az Együttélés és az MKDM komáromi helyi koalíciójának megalakítására adott válasz volt. Pár nappal később Janics Kálmán úgy nyilatkozott, hogy a felhívást nem írta alá, és nem ért egyet a hangnemével. Két évtized távlatából kap értelmet ez a viszály. A magyar egységpolitizálás 1990-ben még Komáromban (a legerősebb felvidéki magyar városban) volt a legerőteljesebb, országos kisugárzása volt. A hálózati emberek azonnal rádöbbentek, hogy ezt ellensúlyozni és hatástalanítani kell - ennek dokumentuma az MKDM felhívása. Alig telt el egy-két év, és sikerült szétverni Komáromot. Először a helyi magyar koalíciót, majd az általa támogatott polgármestert, Pásztor Istvánt kellett meggyengíteni és eltávolítani, hogy utána az ügynökök és a Világi- és Gyurovszky-féle gazdasági érdekcsoportok, meg Fehér Miklós KGB-s érdekeltségei uralhassák el a város közéletének irányítását Bastrnák Tibor polgármester és kiszolgálója, Andruskó Imre által. A rendszerváltozás hőskorában, 1990 tavaszán, nyarán felvidéki magyar közéletünk szempontjából is nagyon fontos mozzanatnak tartom Janics Kálmán megvilágosodását. O, ki az 1978-ban indult jogvédelmi mozgalmunkban nem vett részt, noha igyekeztünk abba bevonni, 1980-tól kezdve, nyilván a titkosszolgálati hálózat meggyőzésére, szembefordult a Csehszlovákiai Magyar Kisebbség Jogvédő Bizottsága tevékenységével és személy szerint velem. Rögeszméjévé vált, hogy ügynök vagyok, és az ő magányosan folytatott harcát akarom megakadályozni és őt lebuktatni. Emiatt vallott ellenem számtalanszor 1981-től 1984-ig a kommunista titkosrendőrségnek, terjesztett ellenem lejárató leveleket, vallott ellenem a bíróságon, jelentette fel magyarországi és amerikai barátaimat a rendőrségen tett vallomásaiban. Ez a meggyőződése szinte hisztérikussá vált, miután 1983 őszén tettem nála egy látogatást Püspöki Nagy Péterrel. Ekkor nagyon nyíltan, számomra érthetetlen nyíltsággal beszélt arról, hogyan tárolja otthon a féltett írásos anyagait. Nem sokkal ezután házkutatást tartottak nála, elvitték az említett írásokat és elmélyítették benne azt a meggyőződést, hogy én adtam le a drótot a titkosoknak, Püspökire nem gyanakodott. Ebben kell keresni annak magyarázatát, hogy a felvidéki magyar kereszténydemokrácia szerveződésének kezdetén miért jelenik meg egyszerre ez a két ember, és miért tűnnek fel kíséretükben a beszervezett római katolikus papok, valamint 1992-ben, amikor már el kellett távoznia az MKDM-ből, miért szerepel Püspöki Nagy Péter az 26
