Duray Miklós: Rendszerváltozás, rendszerváltoztatás, rendszerváltás a Kárpát-medencében 1963-2015 II. kötet - RETÖRKI könyvek 14/2. (Lakitelek, 2016)
Összegzés
Összegzés - A Nagy Háborút lezáró békerendszer és utóélete A Nagy Háborút lezáró békerendszer és utóélete (Előadás az V. Magyar Világtalálkozó keretében rendezett „Centenáriumi emlékkonferencián” - Budapest, 2015. május 30.) Nem válik kárunkra, ha belátjuk: az 1914-ben kirobbant Nagy Háború nem az európai történelem új korszakának a nyitánya, hanem egy korábban elindult, hatalomszemléleti átalakulás tragikus megnyilvánulása volt. Akkor válik valósággá minden folyamat következménye az ember számára, ha szembesül vele. Addig olyan, mintha nem is lenne. A mai naptól visszaszámlálva ezt a Nagy Háborút már több mint hetven éve azért nevezzük első világháborúnak, mert alig húsz évvel az utolsó puskalövésének eldördülése után kitört egy még nagyobb és véresebb háború, sorrend szerint a második világháború, amelyet világégésnek is nevezünk, hiszen az európai hadszíntereken túl Délkelet-Ázsia és Óceánia is lángra lobbant. Az utána következőt, a hidegháborút szívesen nevezik sokan harmadik világháborúnak, és kezdetét a történészek 1947-hez, a Kominform megalakulásának évéhez kapcsolják, de már egy évvel előtte is nyilvánvaló volt, hogy ilyesmi következik. Erre mutatott rá Churchill fultoni beszédében, az észak-déli európai vasfüggöny lehullását vizionálva. O csak tudhatta, hiszen hozzájárult Európa felosztásához 1943 novemberében a teheráni és aztán 1945 februárjában a jaltai konferencián. Ott döntötték el sok évtizedre a világ nagy részének hatalmi átrendezését. Ezért a Kominform sem csak önmagától, hanem egy korábbi többhatalmi döntésnek a következményeként jött létre. Semmi sincs önmagától, mindennek van előzménye. Ha a hidegháborút tekintjük sorrendben a harmadiknak (a világ harmadik részében ez valóságos, azaz fegyveres háborút jelentett), akkor jöhet egy negyedik is (mely lehet, hogy mindenütt túlforró, sokszorosan száz fok fölötti lesz). Ne felejtsük azonban, a folyamat gyökérzete egyelőre a Nagy Háborúból és annak előzményeiből táplálkozik - az európaiak bűneinek és az euroatlanti együttműködés tele vényéből. * * * A Nagy Háború előzményeit az I. Napóleon elleni szövetségtől lehet nyomon követni. Ekkor, 1815-ben érkezett csúcspontjára a dinasztikus 257
