Duray Miklós: Rendszerváltozás, rendszerváltoztatás, rendszerváltás a Kárpát-medencében 1963-2015 II. kötet - RETÖRKI könyvek 14/2. (Lakitelek, 2016)
Fejlemények
Rendszerváltozás, rendszerváltoztatás, rendszerváltás... II. a mai magyar nemzetpolitika bírálata. Akár az alapszerződéseké is. E szerint a felfogás szerint a nemzet leszakított részei már nem a nemzet részei - csupán kisebbségek? Vagy ma is a nemzet részei? Mert ha igen, akkor ez állampolitikai kérdés. A kérdés az: egyetértünk-e ezzel, vagy sem? Nos, ha végigtekintjük a 20. század globalista szemléletű „nemzetközi” jogalkotását, megállapíthatjuk, hogy sok vonatkozásban hibás következtetésre jutottunk önmagunkkal, a magyar nemzettel kapcsolatban is az elmúlt csaknem száz évben. A trianoni trauma is egy hibás értékelés következménye volt. Egyrészt azért, mert az ebből eredő szemlélet akadályozott bennünket az önhibánk részarányának felmérésében, másrészt azért, mert nemzeti sorstragédiaként értelmeztük. A revízió politikája ebből a szempontból sokkal ésszerűbb volt, de nem biztos, hogy előrelátóbb is. Egyben biztosak lehetünk. Nem tekinthető kisebbségnek egyetlen magyar nemzettest sem, mely 1920 óta az egyetemes magyarságtól államilag elszakítva él, még ha az ott élők mennyiségéhez arányítva kisebb lélekszámú csoportot is alkot. Mert ha elfogadnánk az 1919-ben szentesített kisebbségfogalmat, akkor elfogadnánk a másodrendűséget. * * * Csupán példaként kívánom felidézni a Csehszlovákiához szakított magyarok egyik, 1990-ben létrehozott és a Kárpát-medencei összetartozás eszméjét magáénak valló politikai csoportosulás, az Együttélés Politikai Mozgalom két dokumentumát. Az egyik az, a csehszlovák eszme megreformálására vonatkozó javaslat, melyet 1991-ben (november 13-án) Csehszlovákia államválságának idején a prágai parlamentben nyújtottunk be. A parlamenti vita, amelynek keretében a javaslat napirendre került, arról szólt: legyen-e népszavazás az állam jövőjéről. Javaslatunkat népszavazási kérdésként fogalmaztuk meg az akkori csehszlovák alkotmányhoz igazodva. Szöveghű fordítását idézem: „Kívánja-e a Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaságnak, mint nemzetközi jogalanynak a jogfolytonosságát, amelyben teljes mértékben tiszteletben tartják a nemzetek, a nemzeti és etnikai kisebbségek önrendelkezési jogát, amely a köztársasági és tartományi önigazgatásban, területi és kulturális autonómiában nyilvánulna meg?” 246
