Duray Miklós: Rendszerváltozás, rendszerváltoztatás, rendszerváltás a Kárpát-medencében 1963-2015 II. kötet - RETÖRKI könyvek 14/2. (Lakitelek, 2016)
Fejlemények
Rendszerváltozás, rendszerváltoztatás, rendszerváltás... II. testület, az alkotmánybíróság ugyancsak csődöt mondott. Az állampolgárság ügye ugyanis a Polgári és politikai jogok nemzetközi egyezségokmánya című ENSZ-egyezmény szerint alapjognak tekintendő, arról pedig nem lehet népszavazást tartani, ráadásul az akkori magyar alkotmány szerint a személyekre lebontható jogokról nem lehetett (volna) népszavazást kiírni. A népszavazás eredményét azonban akár - egy nagyon drága erről az egyetlen kérdésről elvégzett közvélemény-kutatásnak is lehet tekinteni. Az eredményből az világiik ki, hogy a magyarországi választóknak valamivel több mint 62%-a számára - abban az időben - közömbös volt ez a kérdés, vagy nem akartak ebben állást foglalni. A politika nyelvére lefordítva ez annyit jelent, hogy a magyarországi választásra jogosultak elfogadják a trianoni békeszerződéssel elszakított magyaroknak a magyar állampolgárságtól való megfosztását - tehát elfogadnak egy nyolcvanöt éve tartó állapotot. Ez azonban nem azt jelenti, hogy akik igennel szavaztak a népszavazáson, azok a történelem kerekének a visszaforgatásán törik a fejüket. A természet törvényei szerint a két véglet között mindig létezik egy harmadik lehetőség is. Az akkori (2004-beli) magyarországi belpolitikai állapotok szerint nézve azonban a magyarországi választópolgárok nagyarányú passzivitása mégsem azt jelentette, hogy ismét elfogadták volna a Trianonban kialakult helyzetnek az állampolgárságra vonatkozó záradékát. A választókat ugyanis az idő tájt többfajta befolyás is érte. Az alapállást a rendszerváltozás előtti múlt határozta meg, amikor a nemzeti összetartozás érzése, megvallása üldözendő véleménynek, magatartásnak minősült. Ehhez párosult a kormány propagandája, mely a népszavazásnak ebben a kérdésében az elutasításra buzdított (távolmaradásra vagy a NEM válaszra), vele szemben állt az akkori parlamenti ellenzék és egyéb civil szervezetek, amelyek a részvételt és az IGEN választ szorgalmazták. Az eredménytelen és érvénytelen végeredményt, de az IGEN válaszok némi túlsúlyát adó népszavazást végül is egy szociológiai felmérés szempontjából úgy lehet értékelni, hogy a határozott válaszadók között enyhe többségbe kerültek az IGEN-nel szavazók, de toronymagas volt a NEM TU- DOM-mal szavazók aránya. Az igen-nem-nem tudom arányának pártok szerinti megoszlását csak találgatni lehet. A témával kapcsolatos korábbi pártálláspontok és a politikai kampány szelleme alapján feltételezhető, hogy az IGEN választ adók között csak elhanyagolható arányban voltak jelen az akkori kormánypártok (MSZP, SZDSZ) támogatói. Ők inkább a NEM választ adók között voltak 226
