Duray Miklós: Rendszerváltozás, rendszerváltoztatás, rendszerváltás a Kárpát-medencében 1963-2015 II. kötet - RETÖRKI könyvek 14/2. (Lakitelek, 2016)
Fejlemények
. __ 1 jelentős magyar tömbök élnek, közösségek és diaszpórák. Azt, hogy minden harmadik magyar a határainkon kívül él, a megkérdezett diákoknak mindösz- sze 4 százaléka tudta. És ennyinek volt halvány fogalma, vagy megközelítő fogalma arról, hogy a szomszédos országokban hányán élnek magyarok”. A megkérdezettek nagy hányada szerint „a szomszédos országokban élő magyarok.... kivándoroltak innen, mert a szomszédos országok társadalma a magyarnál demokratikusabb volt”. Arra a kérdésre, hogy kell-e kapcsolatot tartani a határon túl élő magyarokkal, a megkérdezetteknek „a 62 százaléka úgy vélekedett, hogy egyáltalán nem tartozik ránk". A megkérdezett 276 magyarországi negyedikes gimnazista közül csupán heten válaszoltak úgy „hogy az egész hazai társadalom a felelős a külföldön élő magyarok sorsáért, jövőjéért.” A nyugati magyarsághoz való viszonyulásról Fekete Gyula szerint még rosszabb képet ad a felmérés. „A megkérdezetteknek majdnem a fele - 41 százaléka - úgy vélte, hogy magyarok csak itthon élnek, határainkon belül, aki nem itt él, az nem magyar, mindenki olyan nemzetiségű, amilyen országhoz tartozik.” Az egyre sötétebbé váló kép igazán sötét részei Fekete Gyula összefoglalójából tárulnak elénk. Ezeket is felidézem, hogy lássuk a sötétség „árnyékosabb oldalát” is, azt az oldalt, mely egyértelműen jellemzi a Magyarországi helyzetet. A „napos oldalt” az előző három rövid bekezdés képviselte. Azért fontos újra szembesülni ezekkel az adatokkal, mert most már tudjuk, hogy az akkor megkérdezett korcsoport az 1990-es évek elején, tehát a rendszerváltozás kezdetén kb. 28 éves volt, 2010-ben pedig kb. 48 éves. A legproduktívabb, leginkább érvényesülésre vágyó, családalapító és gyermeknevelő életkorukat a rendszerváltozástól eltel húsz évben élték le. Lássuk hát a sötétség árnyoldalát. Kire volt büszke a kérdésfeltevés idején a magyarországi 17-18 éves fiatal? „ A magyar fiatalok 52 százaléka úgy vélte, hogy nincs olyan személyiség és nincs olyan esemény, nincs olyan kulturális teljesítmény a magyar történelemben és a jelenkorban, amire büszke lehetne... A szégyenindexben viszont buzgólkodtak a magyar diákok... Mindenekelőtt azt szégyellték, hogy »fasiszták voltunk« és hogy »méltán bűnhődött« a magyarság.” A vizsgálat kérdéseinek (és a rá kapott válaszainak) netovábbja: Lesz-e Magyarország 2500-ban? Az akkori válaszok olyan szempontból is érdekesek, hogy a megkérdezett korosztály tagjai közül kerültek ki az Európai Unióhoz való csatlakoRendszerváltozás, rendszerváltoztatás, rendszerváltás... II. 220
