Duray Miklós: Rendszerváltozás, rendszerváltoztatás, rendszerváltás a Kárpát-medencében 1963-2015 II. kötet - RETÖRKI könyvek 14/2. (Lakitelek, 2016)
Fejlemények
Fejlemények - Ismerik-e egymást a szétszakított magyar nemzetrészek? esze). De nézzük meg, hogyan befolyásolta ez az új szocialista államnemzeti szemlélet a magyar-magyar kapcsolatokat és a magyar nemzeti önbecsülést. Az ’56-os forradalom vérbefojtása után alig több mint egy évvel, 1958. januárjában (hat hónappal Nagy Imre kivégzése előtt, kit addig Románia Snagov nevű falvában tartottak őrizetben) Kádár János ellátogatott Romániába. A magyarországi pártküldöttség egy része elutazott Marosvásárhelyre, a Magyar Autonóm Tartományba is, ott a delegáció vezetője nyilvános beszédet tartott, és a több mint ezer éve magyarok által lakott, Székelyföld fővárosának tekintett területet román földnek nevezte, és a hallgatóságát a román munkásosztály tagjaiként szólította meg. Ez ugyan minősíthető egy csupán sajátos kommunista retorikának is, főleg az után, hogy a nemrég levert forradalomban az „aki magyar, velünk tart” volt a mozgósító hívó szó. De több mint ötven év távlatából korszakot meghatározó szófordulatnak kell tekinteni, hiszen ez a nemzetidegen látásmód uralkodott el negyven éven át a kádári Magyarországon, nyomait meghagyva máig (2010-ig). A kádári pártvezetés 1959 végén a „burzsoá nacionalizmusról és a szocialista hazafiságról” szóló határozatot fogadott el (Szesztay 2010). Idézem: „»burzsoá nacionalizmus« alatt értve a hagyományos magyar nemzettudatot, amelyet véglegesen megszűnésre ítélt, míg a »szocialista hazafiság« a Szovjetunió iránti lojalitást jelentette. Az 1959-ben elfogadott határozat a burzsoá nacionalizmus ismérvei között sorolta fel a határon túli magyarság iránti érdeklődést is, egyértelmű irányt szabva a szovjet segítséggel hatalomra jutott rezsim nemzetpolitikájának: ami a nemzeti összetartozással kapcsolatos, üldözendő. ” Ettől számítható a belügyekbe való be nem avatkozás elvének érvényesítése is a Magyarország határain kívül élő magyarokkal kapcsolatban. Azaz, az ott élő magyarok helyzete a szomszédos szocialista ország belügye. Magyarország (még ha a magyar nemzet törzsállama is) ebben a kérdésben csupán a proletár nemzetköziség csatornáin át, a baráti szocialista ország érdekeinek vetületében lehet érdekelt. Ezt a merev határt húsz évvel a kommunista hatalmi rendszer bukása után sem sikerült teljesen áttörni. Az 1995-ben megkötött, magyar-szlovák alapszerződésben is ennek a szelleme kísért - hiába jelennek meg benne a védhatalmi elemek, nem érvényesíthetők, pedig az osztrák-olasz államszerződésben a dél-tiroli német ajkúakra vonatkozóan már az 1960-as évek végétől létezik ilyen megoldás. Minden társadalmi rendszer változik az idővel. A Szovjetunióhoz kötődő lojalitás is lazult. 213
