Duray Miklós: Rendszerváltozás, rendszerváltoztatás, rendszerváltás a Kárpát-medencében 1963-2015 II. kötet - RETÖRKI könyvek 14/2. (Lakitelek, 2016)

Valóság

Valóság - A „felvidéki” magyarok és Szlovákia

Nyugat-Európában ment végbe. A Kárpát-medencét ebben a korszakban az jellemzi, hogy a Habsburg Birodalom - talán éppen 1849-es, idegen segítséggel aratott győzelme miatt is - beleragadt a dinasztikus hatalmi politikába, és ezzel mintegy százévnyire lemaradt a tőle nyugatra eső európai térség állampolitikai és társadalmi fejlődésétől és szemléletétől. A Magyar Királyság, lévén e dinasztikus hatalmi szerkezet része, még nagyobb késésben találtatott - ennek okai nemcsak a török hódoltságban, hanem szintén a Habsburgok birodalmi politikájában is keresendők. A magyar politika a dualizmus idején saját jogkörében azt szerette volna megvalósítani, amit a francia abszolutizmus kései korszakában, a 18. században a francia nemzetépítés érdekében megtett. Az ilyen viszonyok közepette szerzett tapasztalatok, kialakult eszmék és rögeszmék, felemelő érzések és ellenérzések a 20. században kaptak saját hatalmi és politikai teret. A térség feltörekvő, saját hatalmukat megteremteni óhajtó nemzetei - csehek, szlovákok, románok, szerbek, horvátok - ezeknek a - számukra rossz - élményeknek alapján határozták meg külkap- csolataikat. Ezen törekvések egyik további alakítója lett a globalizmus első, az első világháború második felében való megnyilvánulása, az USA-nak a háborúba való belépése (illetve ennek oka).

Ennek az általánosító körképnek alapján a Kárpát-medence nemzetei közötti viszonyokat jellegük szerint négy csoportba sorolhatjuk.

Az első alaptípus a magyar-szlovák viszony, amely egy kora középkortól létező államalakító nemzet és egy későújkori, egészen friss államalkotói akarattal és nemzeti érzülettel bíró nemzet között alakult ki. Viszonyuk feszültté vált, de nem váltott ki közöttük háborús viszályt. 1919-ben ugyanis nem magyarok és szlovákok csaptak össze egymással, hanem a szülőföldjüket védelmező magyarok (éppen Stromfeld Aurél által vezényelt vöröskatonaként) az Oroszországban megszervezett cseh légionáriusokkal. Az 1939. március 23-tól április 4-ig tartó „kis-háború” sem magyar-szlovák háború volt, okát a lengyel-magyar történelmi és akkori aktuálpolitikai viszonyokban kell keresni. Az így keletkezett lengyel-magyar határszakasz sokszázezer lengyel megmenekülését tette lehetővé 1939 szeptemberétől.

Második alaptípus (az előbbi ellentéte) a szerbek és a horvátok viszonya. Mindkét nemzetnek középkori hagyományai vannak. Különbözően élték meg függetlenségük megszűnését vagy korlátozását. Eltérőek az újkori sikerélményeik és eltérő a vallásuk - az egyik a keleti kereszténységhez, a másik pedig a nyugatihoz tartozik. A közöttük feszülő ellentétet a Nagyszer- bia és a horvátok illír mozgalma közötti ellentétes érdekirány alapozta meg.

157