Duray Miklós: Rendszerváltozás, rendszerváltoztatás, rendszerváltás a Kárpát-medencében 1963-2015 II. kötet - RETÖRKI könyvek 14/2. (Lakitelek, 2016)
Áttekintés
való kapcsolat, valamint csak nekem volt kapcsolatom a chartásokkal, azaz a cseh rendszerváltoztatókkal, és én voltam az egyetlen rendszerváltoztató magyar, akit a megbuktatott hatalmi rendszerben börtönbe csuktak. A kormányalakítási tárgyaláson azonban már nem Szigeti - a minden hájjal megkent pincérfiú, a Szlovákiai Nőszövetség (Dolgozó) Nő című, egyébként jól szerkesztett pozsonyi képes hetilapja üzemi pártcsoportjának titkára, a hirtelen forradalmárrá és FMK-ssá vált, Konrád György által is gőzösen fölmagasztalt, Adyt és Berzsenyit lazán összetévesztő csacsilaci - véleménye volt a meghatározó, hanem az akkori csehszlovákiai „rendszerváltó” elité. Erre az elitre azonban nem az FMK-sok által ismert, talán félreismert gondolkodás- mód volt a jellemző, hanem saját hagyományuk. Az ő magyarokról szóló véleményük summázata annyi volt: a magyarok megtűrt, de nem meghatározó tényezői a csehszlovákiai társadalomnak. Nem volt zsigerileg magyarellenes ez a vélemény, csak lekezelő, semmibe vevő. Mint ahogy semmibe vették „a szigetilacit” is. Ezen, az 1989. december 8-ai napon, rendszerváltoztató szombaton, téli, estébe nyúló, késő délutánon, melyet főleg hárman, Klaus, Kusy és én beszélgetéssel töltöttünk, számomra sok minden világossá és egyértelművé vált. Először is ekkor tisztult le bennem a rendszerváltozás lényege. Bevallom, ezen akkor gondolkoztam el először, noha megrögzött eszményem volt a kommunizmus elpusztítása. Az mindaddig csak vágyként jelent meg előttem és nem az elátkozott hatalmi rend valóságos megsemmisítéseként. Mindaddig nem fogalmaztam meg semmilyen politikai és főleg nem hatalmi stratégiát a megbuktatására - csak a magam tevékenységét terveztem. Ráadásul az utolsó tizenöt hónapot a térségen kívül, Amerikában töltöttem. Az a hely alkalmas volt a másként gondolkodás további távlatainak megnyitására, de a helyhez kötődő taktikák végiggondolására nem. Az itthon, társadalmi elszigeteltségben eltöltött két évtized - hiszen itt nem vehettem részt frissítő eszmecserékben, csupán a jogvédő bizottság nyilatkozatairól folytatott (eltitkolt) párbeszédekben -, valamint az a tizenöt hónap, melyet a kommunizmus bukása előtt az Amerikai Egyesült Államokban és Kanadában éltem át, teljesen másnak a jegyében telt el. Az utóbbiban nem a kommunista hatalmi rendszer bukásán és nem is egy új rendszer létrehozatalán törtem a fejem, hanem elvegyültem egy más, akkor teljesen szabadnak tűnő világban és az ottani életben. Az előbbi lényege az ellenzékiség és az ellenállás volt, az utóbbié pedig a szabadság igézete. Áttekintés - Huszadik évfordulója annak, aminek csak nyolc év adatott,... 13
