Duray Miklós: Rendszerváltozás, rendszerváltoztatás, rendszerváltás a Kárpát-medencében 1963-2015 II. kötet - RETÖRKI könyvek 14/2. (Lakitelek, 2016)
Valóság
Valóság - A Felvidéken, mintha a fák fújnák a szelet Ha röviden áttekintjük, milyen munícióval indultunk neki a rendszer- változtatásnak, akkor világossá válik a rendszerváltozás során létrejött megosztottságunk színképe is. A Független Magyar Kezdeményezés-t nagyrészt olyan emberek hozták létre, akik a kommunista rendszerben szocializálódtak, és már a szüleik is kommunisták (párttagok) voltak, vagy korábban „reszlovakizáltak”. Akik más társadalmi háttérből sodródtak közéjük, hamarosan elhagyták ezt a terepet. Az állampárti társadalmi múltúaknak és az ehhez a miliőhöz felzárkózottak családi hátteréből származóknak az 1968 utáni hatalmi rendszer bugyraiba való beilleszkedésért kötött megalkuvások személyes élményük volt, a népfrontos arctalanság pedig adottságuk. Többen közülük tevékenyen is részt vettek a hatalmi szerkezet működtetésében. Ezeken a tapasztalatokon edződve és kidörzsölődve váltak rendszerváltoztatóvá - az új szelek jártán hirtelen arculatot váltottak. Lehet, hogy nagy részük elutasította a kommunista hatalmi rendszert, lehet, hogy gyűlölte is, de más hatalomtechnikai módszert és beilleszkedési módot nem ismert, mint amellyel az előző rendszerben találkozott. Az FMK egyik alapítója 1976-ban még azt magyarázta, hogy a Rákóczi-felkelés és -szabadságharc csupán egy rendi zendülés volt, tehát az osztályharc jegyében zajlott, semmi köze sem volt a nemzeti szabadságért és függetlenségért vívott harchoz. Egy másik alapítója pedig legjelentősebb tettének a vonaton való jegynélküli utazást tartotta. A harmadik alapítója legnagyobb korábbi sérelemének azt tekintette, hogy nem vették fel a kommunista pártba, mert ellenzéki beállítottságú személyekkel tartott kapcsolatot - ezt a korábbi sérelmét az új viszonyok között mártíromságként értelmezte. A negyedikről, ötödikről és száztizenharmadikról is ilyesmiket lehetne elmondani, például azt, hogy a kommunista mama és papa hogyan jelentette fel a kollégáit a pártbizottságon, és a fiú milyen hősiesen határolódott el 1990-ben a szüleitől, közben minden szokást és lelki sérelmet átvett tőlük és azóta is ezeknek a terhe alatt él. És azt is, hogy 1990 tavaszán részt vett az önálló szlovákiai magyar egyetem megalapítása ellen szervezett aláírásgyűjtésben - magyarán szólva nemzetáruló lett, még ha nem szándékosan vagy tudatosan is. Az természetes, hogy görcsösen ragaszkodtak ahhoz a tévképzethez, mely szerint ők liberálisak lettek volna - annak tartották magukat, mert részint azt hitték, hogy ez a kommunista rendszer ellenpólusa, másrészt ösztönszerűen érezték, hogy a liberalizmus képlékenysége felé a legkönnyebb menekülni, nemcsak a múlt elől, hanem a jelen és saját maguk elől is. 127
