Duray Miklós: Rendszerváltozás, rendszerváltoztatás, rendszerváltás a Kárpát-medencében 1963-2015 II. kötet - RETÖRKI könyvek 14/2. (Lakitelek, 2016)

Áttekintés

Rendszerváltozás, rendszerváltoztatás, rendszerváltás... II. Kérdés, hogy valóban igaz-e az, amit hallunk, vagy látunk? Ha igaz a látszat, akkor miről szól a Miskolc közelében, Sajókeresztúron működő hulladék-feldolgozó története? Ezt a vállalatot - eredeti nevén a Bor­sodi Ércfeldolgozó és Hulladékhasznosítót - felvásárolta egy szlovákiai maffia, amelynek egyik tagja a KDNP szlovákiai testvérpártjának, a KDH-nak gazda­sági bennfentese, Juraj Kamaras (alias Kamarás Gyuri), a másik tagja Krajnák Ladislav (alias Krajnyák Laci). Az utóbi figura Fico pártjának egyik gazdasági tótumfaktuma, aki nagyon sok pénzzel járult hozzá Bugár Béla új pártjának fel­futtatásához. A lényege ennek az üzletnek, hogy Sajókeresztúron egy szűrő- berendezések nélküli, olcsón megszerzet szemétégetőben égetik el feketén a ki tudja honnan származó rengeteg szemetet, és ettől a környék lakossága fullado­zik és mérgeződik. Ebből a tulajdonosoknak hatalmas nyereségük származik, és abból bőven dugnak a fideszes politikusok zsebébe és lehet, hogy a pártkasszába is, hiszen Illés Zoltán környezetvédelmi államtitkár is tehetetlen velük szemben. Ha lúd, legyen kövér A „felvidéki magyar” regionális identitás vagy tudat csak 1920 után kezdett kialakulni. Addig Észak-Magyarország lakóinak volt ugyan tájegy­ségenként saját térségi azonosságtudatuk: pl. palócok, mátyusföldiek, csi- lizköziek, csallóköziek (kukkók), bodrogköziek, ungiak, beregiek, de a Tri­anonban, 1920-ban Csehszlovákiához csatolt területen élő, valamivel több, mint egymillió magyar egyszerűen és természetesen magyar és magyarorszá­gi volt. Annak az egységes magyar államnak volt a lakója, polgára, amelynek fővárosa Budapest - ez volt a földrajzi, tudati és lelki hazája. Az új helyzetbe való beilleszkedéshez szükséges regionális identitás történelmi gyökerei hiányoztak. A térségnek 16. és 17. századi - Magyar- ország három részre való szakítottsága miatti - különállására utaló halvány emlékeket gyorsan elmosta a modern abszolutizmus - vagy a vele való el­lenszegülés -, majd a 19. századi modernizálódás. Ez könnyen ment, hiszen voltaképp ez a térség volt a török hódoltság idején, másfél évszázadon át Ma­gyarország, egy része pedig a végvárak övezete. Ezért elszakítása az önálló politikai lét és társadalomszervezés szempontjából sebezhetővé tette a hirte­len Felvidékké átminősített, idegen állam részévé tett terület lakóit, egy ide­gen állam alattvalójává tett magyar nemzetrészt. Erdély kivételével ugyanez volt a helyzet az összes elszakított magyar területen, legalábbis az első, majd a második bécsi döntésig. 102

Next

/
Oldalképek
Tartalom