Duray Miklós: Rendszerváltozás, rendszerváltoztatás, rendszerváltás a Kárpát-medencében 1963-2015 I. kötet - RETÖRKI könyvek 14/1. (Lakitelek, 2016)

Számadás - Huszonöt év buktatói és tanulságai

Számadás - Huszonöt év buktatói és tanulságai- Milyen helyzetben jöttél haza, és mire készültél?- December elején még Budapesten voltam, mert megbetegedett a fiam, súlyos légúti gyulladást kapott, nem lehetett vele továbbutazni. Én meg nem mertem egyedül hazajönni Pozsonyba, ugyanis 1989. augusztus 2-án New Yorkban a 82. utcán az autómból ellopták az útlevelemet. Ez New York „magyar negyede”, ott kelet-európai útleveleket nem szoktak lopni, azok ugyanis a nemzetközi okmánypiacon értéktelenek. Ha véletlenül mégis ilyet lopott valaki, bedobta Püskiék pincéjébe vagy levélszekrényébe. A helyzet ehhez hasonló volt Kanadában is, még 1995-ben is - akkor lopták el feleségem kézitáskáját Torontóban, de az útlevelét pár nap múlva postai küldeményként a tolvajok elküldték az ottavai szlovák nagykövetségre. Ezért feltételezem, hogy az én útlevelemet a csehszlovák titkosszolgálat lopta el, két héttel a tervezett hazautazás végső dátuma előtt - egyébként 1989. augusztus 9-ére terveztük a hazautazást. Ettől kezdve csak ideiglenes úti okmányom lehetett, melyet majdnem két hónapos tortúra árán, amerikai jogvédő szervezetek nyomására adott ki a washingtoni csehszlovák konzuli hivatal, 1989. október 2-án. Ezt az okmányt azonban a Csehszlovák hatóság azonnal bevonta az államhatár átlépésekor. Ezért attól tartottam, hogy ha belépek Csehszlovákiába, nem tudok visszamenni Budapestre a családomért. Azt ugyanis akkor még nem reméltem, hogy Pozsonyban megvárásra kapok útlevelet.

Ezért egy ideig vártam. Csak amikor megkaptam az üzenetet, hogy a Nyilvánosság az Erőszak Ellen engem jelöl a prágai szövetségi kormányba miniszternek, akkor jöttem haza. Nem a tisztség csábítása miatt, hanem tisztességtelen lett volna, ha nem jövök. Ez 1989. december 8. volt.

Számomra 1989. december nyolcadika-kilencedike (a rendszert váltó csehszlovák szövetségi kormány megalakulása) döntő nap volt. Akkor jöttem rá, hogy a felvidéki magyarok egyáltalán nincsenek felkészülve a rendszerváltozásra. Hiába alakult meg november 18-án a Független Magyar Kezdeményezés (FMK). Ez körülbelül annyit jelentett, mintha 1948. február 25-e után összeverődött volna a magyar kommunisták egy csapata, és az új hatalom keretében ki akarta volna alakítani a saját pozícióit.

Akkor döbbentem rá erre, amikor - december 8-án, kora délután - felutaztam Prágába a kormányalakításra. Akkor vált számomra világossá, hogy nekünk egy önálló, független politikai pártot kell alapítanunk. Ezzel a felismeréssel jöttem vissza Prágából, meg sem várva a kormányalakítás eseményeit, hiszen a kormányalakítási tárgyaláson a kommunista delegáció engem

83