Duray Miklós: Rendszerváltozás, rendszerváltoztatás, rendszerváltás a Kárpát-medencében 1963-2015 I. kötet - RETÖRKI könyvek 14/1. (Lakitelek, 2016)
Számadás - Visszaemlékezés a rendszerváltozás kezdeteire
Rendszerváltozás, rendszerváltoztatás, rendszerváltás... I. úti okmányokat akarták átadni, akkor azt mondtam, hogy köszönöm, nem veszem át. Ilyet még nyilván soha sem hallottak. Hogy-hogy nem veszem át? Addig nem veszem át, amíg a feleségem is meg nem kapja - mondtam. A lényeg az, hogy a ’80-as évek közepe táján kezdett kicsit megváltozni a kommunista rendszer Csehszlovákiában is. Ez összefüggött azzal, hogy a Szovjetunióban is elindult egy változás. Persze akkor Csehszlovákiában a változás kisebb léptékkel jelent meg, mint a Szovjetunióban, és ennek voltak jelei is. A csehszlovák pártvezetés kezdett kritikusan viszonyulni a Szovjetunióhoz, balról kritizálta. Balról bírálta a Szovjetunióban indult új irányzatot, melyet akkor már világszerte peresztrojkának kezdtek nevezni. De ha erről beszélünk, akkor érdemes visszanyúlni egy korábbi eseményhez is, Leonyid Brezsnyev halálának napjához, 1982. november 10-éhez. Ebben az időben a szovjet titkosszolgálat, a KGB már pontosan tudta, hogy a Szovjetunió versenyképessége elérkezett a szakadék szélére. Tehát, hogyha valamit nem tesznek, akkor az országot óriási veszélynek teszik ki, melyet már nem lehet a hadsereg erejével elhárítani. Veszélybe kerülhet a Szovjetunió világhatalmi pozíciója is. Amikor Brezsnyev, a szovjet hadsereg embere, meghalt, Jurij Andropov követte őt a pártvezetői székben, ő viszont a KGB embere volt. Andropov rövid hivatali ideje alatt történt néhány olyan lépés a Szovjetunióban, mely ugyan még nem volt nevezhető reformnak, de talán előszele volt annak. Például munkafegyelmi eljárásokat folytattak le, elkezdték büntetni a vállalati lopásokat, ezzel kapcsolatban esetenként halálbüntetést is kiróttak. Ezen intézkedések alapját nem a rendszerelvű szemléleti átalakulás, hanem politikai döntések teremtették meg. Az andropovi intézkedéssor mutatta, hogy már kétségbeesve akartak valamit tenni. De Andropov meghalt, némelyek szerint hozzásegítették őt a halálához, és utána megint a hadsereg embere jött, Csernyenko. O azonban már hivatalba lépésekor halálos beteg volt, ezért ő sem húzta sokáig. Ebben az 1982-85 közötti időszakban tehát a nagy Szovjetunióban is eljutottak arra a pontra, amelyen úgy érezték, hogy valami a vége felé közeledik, ha nem cselekszenek valamit. Ennek a hátterében kell értelmezni az egész rendszerváltozás előjátékát, ugyanis ne legyünk naivak és ne legyünk önteltek, ne higgyük, hogy mi, akik akkor szembeszegültünk a kommunista rendszerrel, mi döntöttük meg a kommunizmust. Nem. Mi csak szerettük volna megdönteni, de nem mi járultunk hozzá. Persze, hogyha abból indulunk ki, hogy minden lépés elvezet valahova, a sok, egy irányba megtett lépés „a csepp vájja a követ gyakori esésével” elve szerint, hozzájárulhat ahhoz, hogy megdőlhet akár egy diktatúra is. A másként gondolkodók 72
