Duray Miklós: Rendszerváltozás, rendszerváltoztatás, rendszerváltás a Kárpát-medencében 1963-2015 I. kötet - RETÖRKI könyvek 14/1. (Lakitelek, 2016)
Leltár - Az első zárszámadás
Rendszerváltozás, rendszerváltoztatás, rendszerváltás... I. Hogyan politizáljunk? A törvényhozó testületekben tanúsított magatartásunk, taktikánk és baklövéseink tudatában fel kell tenni a kérdést: hogyan politizáljunk? Politizálásunk egyik alapvonása az ellenzékiség. Ez helyzetünkből adódik, azonban tudatosság is van benne. A parlamenti választások után felajánlottak nekünk egy helyet a kormánykoalícióban, de visszautasítottuk. Elsősorban azért, mert nem láttuk érettnek a helyzetet arra, hogy a politikailag kiforratlan körülmények között és a politikai szerkezet átalakulásának előre látható körülményei között belépjünk a kormánykoalícióba. Ráadásul olyanba, amely a szélsőséges nacionalizmus irányába tolódhat csak el. A bársonyszék elutasításával tudatosan vállaltuk az ellenzékiséget, de igyekeztünk megmaradni a konstruktív ellenzékiség talaján. Nem csupán azért, mert ebben több a manőverezési lehetőség, hanem azért is, mert képviselőink többsége nem lenne képes vállalni az elvi ellenzék szerepét. Konstruktív ellenzéki magatartásunkat azonban nem tudjuk megfelelően kamatoztatni. Ennek több oka van. Nem vagyunk elég egységesek, viszonylag kevesen vagyunk, valamint ki tudják ellenünk játszani a - kormánypárti - Független Magyar Kezdeményezés képviselőit, akik szinte teljesen elutasítják a velünk való együttműködést. Manőverezni akkor tudunk, ha a kormánykoalíción belüli ellentétekre építhetünk. A más pártok színeiben föllépő kisebbségi képviselőkkel (magyarokkal, lengyelekkel és ukránokkal) nem tudunk együttműködni. Fényes kivételt jelent Erich Kríz, a Polgári Fórum Szövetségi Gyűlésbeli képviselője, aki cseh nemzetiségű létére németnek tartja magát. A nyelvtörvény-eset rávilágít arra is, hogy nem tudjuk eldönteni: mikor szabad kompromisszumot kötni. Elméletileg csak értékteremtő kompromisszumot szabad kötni. Minden másfajta kompromisszum megalkuvást, meghátrálást, feladást jelent. Nehezen tudunk hozzászokni a keményebb politizáláshoz. A kommunista időszakban csak a felfelé pislogó hajlékony gerincűek tudtak érvényesülni. Ez ragályos, jellemtorzító kórként rohasztott bennünket negyven évig. A kommunizmust megelőző évek a II. világháború után a németek és a magyarok számára csak félelmet hoztak, és nem a politikai magatartás megszilárdulását. Fokozatosan kell tehát visszaszoknunk az emelt fővel folytatott politizáláshoz, és hozzá kell szoknunk, hogy nem mindig baj az, ha a kormány vagy a kormánypárt nincs megelégedve velünk. Sőt, úgy érzem, a nagyobb baj az, ha elégedett a magatartásunkkal. Ilyenkor valószínűleg hibát hibára halmozunk. Politikai értékrendünket tehát úgy 270
