Duray Miklós: Rendszerváltozás, rendszerváltoztatás, rendszerváltás a Kárpát-medencében 1963-2015 I. kötet - RETÖRKI könyvek 14/1. (Lakitelek, 2016)
Leltár - Az első zárszámadás
Leltár - Az első zárszámadás A NYEE magatartása érthető. Nem akartak partnerséget vállalni egy olyan politikai mozgalommal, amely nem hagy beleszólni saját belügyeibe. Tehát nem ellenőrizhetik tevékenységét úgy, mint az FMK-ét. Ezenkívül azért sem kerülhettünk szövetségi viszonyba, mert a nemzetiségi politika új, a korábbitól eltérő jellegének bizonyítására elegendő alibit jelentett egyetlen kisebbségi politikai szervezettel tartani a kapcsolatot. Főleg ha az hajlandó volt fölvállalni a bábu szerepét. A nacionalista szlovák közeg sem tűrte volna el ezt az új szövetségest. Sőt, inkább ellenséget kellett keresni számára - ahogy azt Ján Budaj szavai is elárulták -, mert ezzel megteremthették a „jó magyarok” és a „rossz magyarok” csoportját, ahogy azt a lengyelekkel a Polgári Fórum is megtette. De a még németeket is jó és rossz németekre osztották fel (akárcsak régen a kommunisták), pedig ők még meg sem szerveződtek. A jók természetesen azok voltak, akik a NYEE-vei és az PF-mal tartottak. A NYEE ezzel összefüggő magatartása még a beavatatlan számára is érezhetővé teszi, hogy Csehszlovákiában, de főleg Szlovákiában a politikai csoportok zöme nem a polgári (civil) társadalom megteremtésén munkálkodik, hanem a múltban gyökerező görcs miatt a nemzetállam eszméjéhez igazodik. Ezen belül azonban sokan kényszerpályán mozognak. Akármennyire igyekszik is tehermentesíteni magát a mozgalom a csehszlovák politikai élet „eredendő bűneitől”, a múlt emlékei visszaköszönnek. Bonyolítják a helyzetet, és az egyre kevésbé oldható meg. Csehország, valamint Morvaország és Szilézia területén akár a múlt terűéként, akár mai valóságként elsősorban a németkérdéssel kell szembenézni, de gondot okoz Morvaország és Szilézia státusának rendezetlensége is. A szlovák politika számára pedig a magyarok jelenléte megemészthetetlen. De megoldatlan a rutének és az ukránok helyzete is. A többi kisebbségről nem is akarnak tudomást venni. A cigányokról legfeljebb csak beszélnek. A politikai pártok elsősorban választói alanyokat látnak bennük, nem pedig valós problémákat hordozó népcsoportot. Tény, hogy a mai Cseh Köztársaság megszabadult legnagyobb nemzeti terhétől: a cseh lakosság 1945 után kiűzte vagy kiirtotta a németek millióit, sokat meggyilkoltak, a maradékot pedig degradálta - megakadályozta, hogy megszerveződjön a fiatal német nemzedék. A lengyeleket pedig az állami politika az urbanizálással és az ipartelepítéssel megosztotta. A nemzetiségi kérdéshez való viszonyulás azonban Csehországban is egyre inkább döntővé válik. Csak a szociáldemokrata beállítottságúak, a liberális és a radikális demokraták egy része tudta ezt a kérdést úgy-ahogy megemészteni. 247
