Duray Miklós: Rendszerváltozás, rendszerváltoztatás, rendszerváltás a Kárpát-medencében 1963-2015 I. kötet - RETÖRKI könyvek 14/1. (Lakitelek, 2016)
Leltár - Az első zárszámadás
_ A megosztottságtól való félelem csökkentésére 1990 januárjában három lépésre szántuk el magunkat. Több sikertelen kísérletet tettünk arra, hogy meggyőzzük az FMK vezetőit az önálló politizálás szükségességéről. Többször megkíséreltük rábeszélni a CSEMADOK vezetőségét a szervezet oly módon való átalakítására, hogy a tagok politizálni óhajtó része alakítson politikai mozgalmat, a kultúrához közelebb álló része pedig egy modern közművelődési szervezetet. Ez sem sikerült. A CSEMADOK tisztségviselőinek érdeméül kell azonban betudni azt, hogy szabad utat engedtek a kultúra és a politika közötti polarizálódásnak. Felismerték (hasonlóképpen, mint a csehországi lengyelek kulturális és közművelődési szervezete, a PZKO), hogy a társadalmi és kulturális szervezetek természetes szövetségese az a politikai szervezet, amely magára vállalja a társadalom zöme politikai érdekeinek képviseletét, és kielégíti a vonzáskörébe tartozók politikai igényeit. A harmadik lépés arra irányult, hogy megismerjük a többi nemzeti kisebbség elképzeléseit, és kapcsolatot teremtsünk politizálni szándékozó csoportjaikkal. A németeknél semmilyen hasznosítható eredményre nem jutottunk, hacsak nem tekintjük eredménynek azt a negatív előjelű tapasztalatot, hogy egyelőre megszervezhetetlenek. Az ukránok és a rutének körében oly nagy volt akkor a megosztottság - és azóta is az -, hogy nem alakulhatott ki szervezett kapcsolat, noha az önálló politikai szervezkedés gondolata létezett és él is köreikben. A lengyelek reakciója egyértelmű volt: körükben a magyarokéval hasonló elképzelések születtek. A többi kisebbséggel közösen folytatandó politizálás eszméje a magyar kisebbség számára sajátos helyzetet teremtett. A magyar kisebbség és egyáltalán a magyar politikai hagyományok ugyanis az önálló és önérdekű politizálásban gyökereznek. Mégis egyre többen óhajtották, hogy a többi kisebbséggel együtt szervezzük politikai életünket, mert érdekeink azonosak. Ez nyilvánvalóan annak a politikai eszmének a győzelme, melyet a második világháború előtti és a háború alatti politizálásával Esterházy János képviselt. A magyar kisebbség körében korszakalkotónak tekinthető az egymásrautaltság felismerése. A közös kisebbségi politikai szervezet megalakításának ötlete kezdettől fogva életképesnek bizonyult. Az előkészítő bizottság 1990. február elején megjelent szándéknyilatkozatára (mely mozgalmunk alapítólevelévé vált) a legpozitívabban a sziléziai lengyelek reagáltak, de érdeklődést váltott ki a rutének és az ukránok egy részénél is. Ezzel kezdődött mozgalmunk tudatos szervezése az együttélés jegyében. Rendszerváltozás, rendszerváltoztatás, rendszerváltás... I. 244
