Duray Miklós: Rendszerváltozás, rendszerváltoztatás, rendszerváltás a Kárpát-medencében 1963-2015 I. kötet - RETÖRKI könyvek 14/1. (Lakitelek, 2016)
Leltár - Forradalom vagy hatalomátvétel?
Leltár - Forradalom vagy hatalomátvétel? második világháború utáni történelmében, sőt egész Közép-Európáéban: egy fasiszta politikus emlékét közterületen és nyilvánosan meg akarják örökíteni. Ettől a ponttól - legalábbis Csehszlovákia történelmében - új politikai időszámítást kell kezdeni: a nyílt űjrafasizálódás kronológiáját. A szlovák szélsőségesek sem tértek napirendre az esemény fölött. Az emléktábla eltávolítása és Szlovákia önállósulási folyamatának lassúsága miatt elégedetlenkedők július végén egy új politikai csoportosulást hoztak létre: a Szlovák Nemzeti Demokrata Mozgalmat. Élére a táblaavató püspököt, Korec atyát hívták meg, de őt közben figyelmeztethették, mert az ajánlatot visszautasította. Harc a hatalomért A központi hatalom átvétele a választásokkal és a kormányok megalakításával többé-kevésbé legitim módon megtörtént tehát, de a hatalmi harc éppen csak megkezdődött. Ez azonban nem a kommunista rendszert védő és a demokráciáért küzdő csoportok között alakult ki, hanem az új hatalmi struktúrákon belül állók és a kormánypártok, valamint a kormányzásból kiszorult erők és pártok között. A kormánypártokon belül a Polgári Fórum berkeiben indult el leghamarabb a polarizálódás - az angol konzervatívokhoz közel álló, magát demokratikus jobboldalnak nevező csoport és a többiek között. Az előbbiek a gyors privatizációt és a gazdasági sokkterápiát tartották az egyetlen járható útnak, a többiek pedig a lassú átmenet hívei voltak. A gyors ütemű politika híveinek élén Václav Klaus pénzügyminiszter állt, a megfontoltabbaknak látszok élén pedig Václav Havel köztársasági elnök. E megoszlás kihatott az ország nemzetpolitikájára is. A Havel vonalához tartozó politikusok a szlovák követelésekkel szemben a hátrálás taktikáját választották, a másik vonulat pedig a radikálisabb megoldások híve volt. További széthúzásra a csehországi politikában a morva autonomistáktól lehetett számítani. Szlovákiában egyszerűbb elemekből állt össze a megosztódást bemutató politikai kép. A kormánypártokon belüli megoszlás szinte csakis nemzeti színezetű volt, és elsősorban abban nyilvánult meg, hogy melyik szárny milyen mértékben ért egyet a Szlovák Nemzeti Párt által feltálalt nemzeti követelésekkel. E differenciálódás szerint a szlovák politikai életben a politikai jobboldal irányába haladó hullámmozgást lehetett észlelni: a Nyilvánosság az Erőszak Ellen liberális magjától a kereszténydemokratákon át a Szlovák Nemzeti Párt felé. 235
