Duray Miklós: Rendszerváltozás, rendszerváltoztatás, rendszerváltás a Kárpát-medencében 1963-2015 I. kötet - RETÖRKI könyvek 14/1. (Lakitelek, 2016)
Leltár - Forradalom vagy hatalomátvétel?
Rendszerváltozás, rendszerváltoztatás, rendszerváltás... I. A parlamenti választások A hatalomátvétel utolsó felvonását a parlamenti választások jelentették. Pontosabban: a választásokkal mutatkozott meg, hogy hat hónap alatt - 1989 decemberétől 1990 júniusáig - hogyan változott át a gyakorlatban és az emberek tudatában a monolitikus politikai rendszer pluralistává, és az adott pillanatban milyen alakot öltött a politikai szerkezet állandóan változó kristályrácsa. A csehszlovákiai törvényhozási és választási rendszer az 1968 őszén elfogadott szövetségi alkotmány következtében viszonylag bonyolulttá vált. Eszerint a választók illetőségük alapján választanak képviselőket a Cseh Nemzeti Tanácsba vagy a Szlovák Nemzeti Tanácsba, és mindannyian a Szövetségi Gyűlés két kamarájába. A választók 22 párt, mozgalom, választási tömb, illetve koalíció jelöltjeire adhatták le szavazataikat (egy párt visszalépett). Ebből tizenegy országos, öt csehországi és hat szlovákiai párt volt.3 Nem elemezzük részletesen a pártok és a mozgalmak szövetségi politikáját, de az eddigi gondolatmenet miatt szükséges megemlíteni az etnikai, nemzeti és regionális pártok választási fölállását. A Független Magyar Kezdeményezés a választások alatt is megmaradt a Nyilvánosság az Erőszak Ellen kötelékében. A Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom az Együttélés Politikai Mozgalommal lépett koalícióra - együtt alkották a sok meglepetést hozó, 12-es választási listát. Az egyik cigány mozgalom függetlenül indult, a többi a két nagy mozgalom keretében. A morvák teljesen önállóan neveztek be a választásokra. A nemzeti szlovák pártok közül a Szlovák Nemzeti Párt állított önálló listát, a többiek a Szabadság Párttal kötöttek választási szövetséget. A választójogi törvény értelmében az egyes pártok, mozgalmak és koalíciók akkor szerezhettek mandátumot a Cseh Nemzeti Tanácsban és a Szövetségi Gyűlésben, ha megkapták a csehországi vagy a szlovákiai szavazatoknak legalább 5%-át. A Szlovák Nemzeti Tanácsba való bekerüléshez elegendő volt 3% is. Az urnákhoz a választásra jogosultak 93%-a járult. E meglepően nagy választói aktivitás legfőképpen azzal magyarázható, hogy a lakosság ettől a szavazástól remélte a valódi rendszerváltozást. Noha nem zárható ki, hogy működött még a bukott rezsimtől örökölt automatizmus is: a választásokon való kötelező részvétel beidegzettsége. A választási eredmények alapján a Cseh Nemzeti Tanácsba négy, a Szlovák Nemzeti Tanácsba öt párt, illetve politikai mozgalom képviselői 228
