Duray Miklós: Rendszerváltozás, rendszerváltoztatás, rendszerváltás a Kárpát-medencében 1963-2015 I. kötet - RETÖRKI könyvek 14/1. (Lakitelek, 2016)
Leltár - Elő történelem: a mikrofonnál és a kamera előtt Duray Miklós
Leltár - Élő történelem... 11-kor megindult a katonai invázió Csehszlovákiába. Mivel nem értettem, miről van szó, felszálltam a vonatra. Valaki táskarádiót hallgatott a fülkében, így 10 órakor a hírekből derült ki számomra, hogy mi történt. Valahol Salgótarján környékén járhattunk ekkor. A vonatunk aztán megérkezett Somoskőújfalura, ott a rendőrség körülállta a vonatot, a magyar állampolgárok kiszállhattak, minket pedig, akik tovább akartunk utazni, bevezettek először az állomásépületbe, aztán felszállítottak egy autóbuszba, és elvittek a nagybátonyi vájáriskolába, úgymond internálásra. Akiket megbíztak ennek a szervezésével, nem igazán vették az egészet komolyan, mert a vájáriskolából - hogyha nagyzolni akarok, azt mondom - megszöktem. Ám ez valószínűleg túlzó kifejezés lenne az akkori viszonyok miatt. Egy szó, mint száz, eljöttem onnan, és autóstoppal visszamentem Budapestre. A barátaimnál laktam néhány napig, kétszer kaptunk pénzsegélyt, persze nem emlékszem már, hogy pontosan mennyit. Végül is 25-én, tehát már a hónap vége felé sikerült hazajönnöm. Losoncra mentem, és amikor megérkeztem, kiderült, hogy a városban nyilvános tiltakozás bontakozott ki a szovjet katonákkal szemben, merthogy Losoncon azok állomásoztak, nem magyar csapatok. A város tele volt falragaszokkal, röplapokkal, de engem rettentően bántott, hogy mindez csak szlovákul. Akkor megszerveztem a magyar ellenállást Losoncon, kiadtunk röplapokat, időszakos újságot, és falragaszokat is készítettünk. Aztán el kellett utaznom Losoncról, viszont azokat, akik ezt velem együtt végigcsinálták, mind tönkretették utána.- Ha ott marad, akkor önt is tönkreteszik vajon?- Nem tudom, és nem egészen értem a mai napig sem, hogy noha viszonylag ismert és elég radikális szerepet vállaltam 1968 első felében, sőt még később is, nos, engem mégsem látogatott meg az államrendőrség, egyetlenegyszer sem, nem is idéztek be, s hagyták befejezni az egyetemet. Igaz, minden olyan személynek, aki poszton maradt a konszolidáció időszakában is, tudtára adták, hogy engem semmilyen rendezvényre nem hívhatnak, illetve nem engedhetnek be. Tehát más megoldást választottak velem kapcsolatban, noha a velem együttműködő embereket többször beidézte és kihallgatta a rendőrség. Engem nem hallgattak ki, de eltiltottak minden nyilvános megnyilvánulási lehetőségtől. Persze mindezt csak onnan tudom, hogy értésemre adták onnan, ahová menni akartam, nem léphetek be közéjük.- Mikortól?- 1970-től, és ez egészen 1990-ig tartott. 205
