Duray Miklós: Rendszerváltozás, rendszerváltoztatás, rendszerváltás a Kárpát-medencében 1963-2015 I. kötet - RETÖRKI könyvek 14/1. (Lakitelek, 2016)
Leltár - Kutyaszorító
Leltár - Kutyaszorító A tárgyalási kompromisszummal a MISZ radikális szárnya nem akart egyetérteni, de végül belátták, hogy abban az időben ez volt a legelfogadhatóbb. Akkor így láttuk. Ám az lett a következménye, hogy a radikálisok el-el- maradoztak a tanács üléseiről. Egyébként valóban fonák helyzet volt, mert a MISZ Központi Tanácsa, mely demokratikusan megválasztott testület volt, kb. 20.000 magyar fiatal nevében, most már nem a saját szervezeti érdekeit képviselte, hanem a majdan helyébe lépő szerv jogköréről tárgyalt. * * * A magyar kisebbségi közélet demokratizálódása, kissé ugyan megkésve, de 1969 márciusának második felében érte el csúcspontját. Ekkor már volt egy magyar tárca nélküli miniszter a Szlovák Szövetségi Kormányban, aki a nemzetiségi ügyekkel foglalkozott, egy oktatásügyi, mezőgazdasági és egy egészségügyi miniszterhelyettesi poszt, alakulóban volt a kormány hivatala mellett a nemzetiségi titkárság, valamint a Szlovák Szocialista Köztársaság kormányának nemzetiségi tanácsa is, továbbá a Szlovák Nemzeti Tanács elnökhelyettese is magyar volt. Ebben a légkörben ült össze a CSEMADOK X., rendkívüli országos közgyűlése. Ez a közgyűlés két vonatkozásban is igen jelentős volt. Jóváhagyta a CSEMADOK új programnyilatkozatát, valamint a kulturális szervezetet társadalmi és kulturális szövetséggé nyilvánította, ez pedig alapot adott rá, hogy űj művelődési programot fogalmazzon meg, és érdekvédelmi programja is legyen. Másrészt megválasztotta az új központi bizottságot, mely összetétele alapján biztosítéka lett volna a programban meghirdetett elvek valóra váltásának. Csakhogy már érződött a bizonytalanság előszele is, s ez adott okot egy jelentéktelen, de jellemző konfliktusra. A múltbeli tapasztalatok azt igazolták, hogy a közfelkiáltásos szavazások - a demokrácia látszatának betartásával - százszázalékos összhangot biztosítanak. Az országos elnöki tisztségre két jelöltet állított a jelölőbizottság. A régi elnököt (Lőrincz Gyulát), aki húsz éven át vezette a CSEMADOK-ot, és sok alapvető fontosságú kérdésben nem állta meg a helyét, valamint az 1968- ban a dunaszerdahelyi központi bizottsági ülésen megválasztott új elnököt (Dobos Lászlót). Az új központi bizottság összetétele különbözött ugyan a régitől (az 1968 előttitől), mégsem látszott egyértelműnek, hogy a tagok többsége kire szavaz egy titkos választás során. A régi módszerek hívét választja, belátva önkritikusan ’68-as tévedését, vagy pedig az újra adja le vok- sát. Ugyanis járási szinten nem sikerült úgy megújítani a CSEMADOK-ot, 145
