Duray Miklós: Rendszerváltozás, rendszerváltoztatás, rendszerváltás a Kárpát-medencében 1963-2015 I. kötet - RETÖRKI könyvek 14/1. (Lakitelek, 2016)
Leltár - Kutyaszorító
Leltár - Kutyaszorító A „fehér ház”-beli kihallgatások a hangulattól függően vagy sima kézfogással, vagy egy-két pohár konyakkal és könyvajándékokkal értek véget. Nem akarom azzal a váddal illetni ezt a hivatalnokot, hogy ilyen olcsó módon akart lekenyerezni, de viselkedésének kicsengése ez volt. 1965 decemberében a „fehér házi” vendéglátóm révén „nagy ajándékot” kaptam a párttól, ám ennek épp ellenkező hatása lett, mint amit vártak. A prágai országos főiskolás konferenciára szóló, rendkívüli meghívót adattak nekem. Vendégként vettem részt, ehhez méltó ellátással, repülőjeggyel stb. A kétnapos ülést a Slovansky dűmban (a Szláv házban) tartották, és megjelentek rajta az ország legfőbb vezetői, beszédet mondott az oktatásügyi miniszter stb. A konferencia vezetői az egyes karok, főiskolák és egyetemek küldöttei voltak. Az ülés első napjának délutánjáig nem történt semmi, teljes érdektelenség és vonalasság uralkodott. A hozzászólásokból kiderült, hogy mindenütt minden a legnagyobb rendben van, pontosan a nagykönyv szerint történik minden. Bár növelni kellene az aktivitást az ifjúsági szervezetben, de azért mégis mindenki megtalálja ott a helyét, beilleszkedhet érdeklődésének megfelelően stb. Mivel vendég voltam, csekély reményem volt a felszólalásra, ezért írásban készítettem egy rövid beadványt. Ebben szóvá tettem, hogy bizonyára elkerülte a konferencia résztvevőinek figyelmét a Csehszlovákia főiskoláin tanuló kb. kétezer magyar egyetemista és főiskolás, kiknek életével, gondjaival nem foglalkozott a konferencia, sőt nem is említették, hogy ilyen csodabogarak is léteznek ebben az országban. (Hol voltak a nyitrai Pedagógiai Főiskola magyar tagozatának képviselői?). Megírván beadványomat, kértem felszólalásom engedélyezését, hogy ismertethessem a konferencia résztvevőivel a csehszlovákiai magyar főiskolások gondjait. Ezzel a bevezetéssel jelentkeztem a vitára, s mivel sejtettem, hogy úgysem kapok szót, előterjesztettem megjegyzéseimet a határozati javaslathoz is. Kértem, hogy határozatilag biztosítsák Prágában, Brünnben, Pozsonyban, Nyitrán, Kassán tanuló magyar főiskolások tanácsainak megalakulását, melyek autonóm részét alkotnák az eme városokban létrejövő főiskolás tanácsoknak. Iratomat átnyújtottam a konferencia elnökének. Viszont nem hiába szervezték jól a konferenciát, ilyen nem várt felszólalás még tárgyilagos megjegyzés formájában sem kaphatott helyet. Furcsa disszonancia lett volna. A szövegem rövidesen az SZLKP KB titkárságának azokhoz a képviselőihez került, akiknek a szlovákiai küldöttek ideológiai higiéniájára kellett vigyázniuk, köztük volt az én gyakori hivatalos vendéglátóm is (Sziegl Ferenc). Étkezésnél találkoztunk, és csak annyit mondott: erről majd Pozsonyban beszélgetünk. 119
