Duray Miklós: Rendszerváltozás, rendszerváltoztatás, rendszerváltás a Kárpát-medencében 1963-2015 I. kötet - RETÖRKI könyvek 14/1. (Lakitelek, 2016)
Leltár - Kutyaszorító
_ nem a jogokért folytatott harcban vettek részt, hanem csak sajtóvitákban és receptgyártásban. Emiatt nem válhatott valódi mozgalommá a Sarló, hanem megrekedt a csoportosulás szintjén, lényegesebb tömeghatás nélkül. A másik, sokkal szerencsétlenebb tévedésük pedig azon alapult, hogy a nemzetiségi kérdést osztályproblémaként kezelték, és megoldhatónak tartották azáltal, hogy a különböző nemzetiségű osztályharcosok egy frontba állnak. Mindemellett vitathatatlan, hogy volt osztály tártál ma is a nemzetiségi kérdésnek, mert a magyar munkásság, parasztság és általában a magyar proletariátus háromszorosan is kiszorult a hatalomból (mint magyar, mint proletár vagy földnélküli, és mint magyar proletár vagy földnélküli). A húszas években végrehajtott földreform sem juttatta művelhető területhez a magyar agrárproletariátust, mert - mint már említettük - a dél-szlovákiai nagybirtok felszámolásakor csakis a cseh légionáriusok és a szlovák telepesek részesültek a földből. Meg kell említeni ezzel kapcsolatban a magyar nagybirtokosok nép- és nemzetáruló politikáját, mert egy tolsztoji gesztussal megelőzhették volna a hivatalos földosztást, és akkor saját zselléreiket, béreseiket, napszámosaikat földhöz juttatták volna. De a birtokhoz való vak ragaszkodásuk az állami önkény kezébe adta a kezdeményezést, és épp azokat rekesztette ki a juttatásból, akik a legjogosultabbak lettek volna rá: a magyar nincsteleneket. A magyar kommunisták a két világháború közötti időszakban tapasztalatok hiányában még nem ismerhették fel, hogy a kizsákmányoló vagy elnyomó hatalom elleni összefogás azonmód megszűnik, amint legyőzik a vélt vagy valódi ellenséget. És ez volt a harmadik oka annak, hogy nem fogadhattuk el fenntartás nélkül a Sarlót. A csoportosulás ugyanis éppen amiatt oszlott fel, hogy némely vezetői bele akarták olvasztani a kommunista pártba. A Sarlót az ő kommunista szimpatizáns voltuk, majd a párthoz való átállásuk miatt kiáltották ki a hivatalos „haladó hagyományának. És így nyilvánvaló, hogy miért nem kellett nekünk. A mi tapasztalataink egyértelműen azt bizonyították, hogy minden, a kommunistákhoz és pártjukhoz való törleszkedés a közösség elárulását jelenti, de legalábbis óriási tévedést. * * * 1965-ben a JAIK felvette a kapcsolatot a prágai Ady Endre Diákkörrel, valamint a kassai új Nemzedék Ifjúsági Klubbal, s együtt rendeztük az első Nyári Ifjúsági Találkozót. A tábor három „parancsnoka” - a prágai és a kassai klubvezető velem mint a harmadikkal - a három mozgalomalapító Leltár - Kutyaszorító 117
