Duray Miklós: Rendszerváltozás, rendszerváltoztatás, rendszerváltás a Kárpát-medencében 1963-2015 I. kötet - RETÖRKI könyvek 14/1. (Lakitelek, 2016)
Számadás - Egy lehetséges nemzetpolitikai program alapelvei
Rendszerváltozás, rendszerváltoztatás, rendszerváltás... létrehozott kétpólusú világrendszer, amelynek a Nyugat volt az egyetlen nyertese, és helyébe egypólusú, többpárti rendszer lépett. Ennek a fordulatnak a nyertesei csak a korábbi nyertesek lehetnek. Ezért azoknak is értelemszerűen igazuk van, akik ezt rendszerváltásnak nevezik, és nem változásnak vagy változtatásnak, noha ez utóbbi lenne a helyes szóhasználat - ha ez történt volna. Összeurópai viszonylatban is helytálló a demokráciával szembeni kétely, hiszen az egész 20. századi európai stabilitás a hatalmak és a pénzügyi intézetek közötti paktumokon nyugszik - 1920-tól 1990-ig - nem az igazságosságon, a piacgazdaságon és a demokrácián, sőt még az erőviszonyokon sem. A paktum megszületése utáni erőviszonyokat ugyanis maga a paktum hozta létre. Meg kell jegyezni az igazság kedvéért, hogy Luxemburgi Zsig- mond óta a hatalmi túlköltekezés és a háborúk költségei miatt a hatalmi stabilitás az uralkodó házak és a bankházak közötti paktum függvénye. Ezt nem árt tudni, főleg a nemzeti romantikusoknak. Lehet, hogy az 1989. évi novemberi hónapot sokan, főleg a balliberálisok történelminek fogják nevezni és 17-éhez, Prágához és Václav Havel személyéhez fogják kötni. Őt azon év decemberében - nem érdemtelenül - többször is az egek felé emelte a politika forgószele. Ám az is lehet, hogy ez az időmeghatározás módosulni fog, és a berlini fal döngetésének, majd döntögetésének kezdete, 1989. november 9. lesz a meghatározó nap - ez ugyanis népi kezdeményezés volt, nem köthető semmilyen ideológiai és pártirányzathoz. De az sem volna a valóságtól elrugaszkodott vélemény, ha egy korábbi időpontot nyilvánítanánk történelmivé. Például az első páneurópai piknik időpontját, 1989. augusztus 19-ét. Akkor Sopronkőhida és Szentmargitbánya (Sankt Margarethen) között az akkori MDF szervezésében a nép elsöpörte a kommunista hatalom által létrehozott „vasfüggönyt”, és ezzel kivívta a szovjethű porosz kommunisták által elnyomott brandenburgi németek tömegei számára a szabadságot, mert akadálytalanul átjuthattak a „Nyugaton” élő övéikhez. De az események idő szerinti folyásában - akár tetszik, akár nem - az 1956. október 23. és november 4. közötti magyarországi történések a döntőek. Addig a kevésbé beavatottak Nyugat-Európában, a baloldali értelmiség kelekótya gőzében támolyogva, vagy Olaszországban és Franciaországban akár a népi réteg tagjaiként is ábrándozhattak még arról, hogy a kommunizmusnak emberi arculata van, de attól kezdve aligha akadt tisztességes, értelmes, akár baloldali beállítottságú ember, aki azt ne gyilkos hatalmi diktatúraként fogta volna fel. Ha akadt, semmiben sem különbözött a nácikat korábban tudatlanul támogató, megtévesztett csürhétől.
