Kukorelli István - Tóth Károly (szerk.): A rendszerváltozás államszervezeti kompromisszumai - RETÖRKI könyvek 13. (Lakitelek, 2016)
Tóth Károly: Az Országgyűlés problémái(alkotmányozó nemzetgyűlés)
A parlamentek tevékenységét az alig korlátozott nyilvánosság jellemzi. A Nemzeti Kerekasztal - tekintettel megint csak a hiányzó közjog állapotára — erősen emlékeztet a parlamenti működésre, olyannyira, hogy - ha ezt politikai okból tagadta is - szociológiai értelemben a Nemzeti Kerekasztal úgy lépett fel, mint egy parlament, vagy legalábbis mint az Országgyűlés egyik háza. Az Országgyűlés azt hagyta jóvá, amiben a Nemzeti Kerekasztal résztvevői megegyeztek. A Nemzeti Kerekasztal az idézőjeles „alkotmányozó gyűlés” szerepét töltötte be. Az idézőjel azért indokolt, mert egyfelől a köztársasági alkotmány - melynek része az átmenet maga is - valójában ott formálódott, ám egyúttal két vagylagos előfeltétel a gyűlés forradalmi vagy jogi megalapozása egyaránt kétséges volt. Az EKA viszont előtere volt ennek az „alkotmányozó gyűlés”-nek. Ez a megközelítés kétségkívül elegáns, és mivel az ajánlás érdemi tartalmát csak közvetett módon érinti, az idézőjeles „alkotmányozó gyűlés” kitétel inkább egyfajta irodalmi magyarázatnak, semmint szikár szakmai értékelésnek minősíthető... Hasonlóképpen nem illethetjük ezzel a megkülönböztető névvel azt a „közönséges” parlamentet sem, amelyiknek megvan a megfelelő többsége, és ennek alapján el is fogad alkotmányt, hogy azután folytassa a „rendes” törvényalkotó munkáját. Rögzítsük: az alkotmányozó nemzetgyűlés fogalmi előfeltétele, hogy legyen formai szempontból is elválasztva az alkotmányozó és a törvényhozó hatalom, ezért is tévedett a Független Jogász Fórum, amikor azt írta állásfoglalásába, hogy „egy nevében országgyűlés - de tevékenységében alkotmányozó nemzetgyűlés” (tehát egyetlen szerv!) alakulhat! Csak e megkülönböztetés ismeretében érthetjük, hogy igen fontos kérdést takart annak meghatározása, hogy ki jogosult az alkotmányozó rendkívüli nemzetgyűlés összehívására. Sieyés elutasította azt a nézetet, hogy ez a király előjoga. Ellenkezőleg, az volt a véleménye, azt mindenki összehívhatja, aki megfelelő eszközökkel rendelkezik a nemzetgyűlés működésének biztosításához. Az összehívás mintegy társadalmi megegyezés ügye. Mégis elismerte, hogy a király „mint az állam első polgára” leginkább képes biztosítani a gyűlés összehívásának és zavartalan működésének feltételeit. A képviselők megválasztására azt a megoldást ajánlotta, hogy Franciaország több mint 40.000 községét 20-30 községből álló választói körzetekre kell A RENDSZERVÁLTOZÁS ÁLLAMSZERVEZETI KOMPROMISSZUMAI 86
