Kukorelli István - Tóth Károly (szerk.): A rendszerváltozás államszervezeti kompromisszumai - RETÖRKI könyvek 13. (Lakitelek, 2016)
Névmutató
Kukorelli István alkotmány- jogász, egyetemi tanár 1952-ben született Téten. A Pannonhalmi Bencés Gimnáziumban érettségizett 1970- ben. Az ELTE Állam- és Jog- tudományi Karán 1976-ban szerzett jogi diplomát. Kandidátusi disszertációját 1988-ban védte meg, 1998-ban habilitált, 2010 óta az MTA doktora. Miközben más egyetemeken is rendszeresen oktat (pl. Győrben), 1976-tól megszakítás nélkül az ELTE ÁJK Alkotmányjogi Tanszékének tanára, amelynek 1991-99 között és 2013. szeptember 1-től ismét tanszékvezetője. 1994-99 között az OVB tagja, majd 1997-től elnöke. 1999—2008-ig alkotmánybíró. Számos közéleti tisztséget vállalt, többek között 2007-től a Magyar Alkotmányjogászok Egyesületének és 2011-től a Bencés Diák- szövetségnek az elnöke. Közreműködött a Bibó Szakkollégium létrehozatalában (1983) és annak állandó oktatója. Részese volt az 1989-90-es rendszerváltozásnak és a későbbi alkotmányozási folyamatoknak. Az alkotmányjog témakörében 10 könyve és közel 300 publikációja jelent meg. Az alkotmányos rendszerváltozás, a magyar felsőoktatási, jogi és akadémiai közélet egyik meghatározó és tevékeny alakja. Ä Toth Károly alkotmányjogász, címzetes egyetemi tanár, 1945-ben született Cserépfaluban. Mezőkövesden érettségizett; a szegedi (József Attila) Tudományegyetemen szerzett jogi diplomát 1970-ben, majd ugyanott az Államjogi (ma: Alkotmányjogi) Tanszéken kezdett dolgozni - innen ment nyugdíjba 2010 végén. 1988 márciusától 1991 decemberéig a szegedi Tudományegyetem főtitkára, 1998 februárjától 2000 októberéig a budapesti KGRE Állam- és Jogtudományi Karának első dékánja, majd 2002 szeptemberétől 2010 decemberéig ugyanott az Alkotmányjogi Tanszék vezetője. 2009-ben a KGRE Szenátusa „Pro Universitate” díjat adományozott neki. 1998 márciusától 2001 decemberéig az Országos Választási Bizottságnak az Országgyűlés által megválasztott tagja, 2006. február 6-án az OVB póttagja lett. 2005 decemberében Emberi Jogokért Emlékplakett kitüntetést kapott. Párttag soha nem volt. 1997-ben szerzett PhD-fokozatot; több szakmai monográfiát és tanulmányt publikált. 2015 augusztusában a „Magyar Érdemrend Tisztikereszt polgári tagozata” kitüntetést vette át. A hét tanulmányból álló kétszerzős kötet az alkotmányos rendszerváltozás (1989-90) - máig vitatott - néhány államszervezeti megoldását mutatja be. Az alkotmányozó hatalom által választott alkotmányos intézményi megoldások a rendszerváltozás politikai kompromisszumaihoz (Nemzeti Kerekasztal megállapodás 1989. szeptember 18., MDF-SZDSZ megállapodás 1990. április 29.) kapcsolódnak. A tematikus kötet az alkotmányozás és a kormányzati rendszer kérdéseire koncentrál. Főbb kérdésfeltevései a következők: ki volt, ki lehetett volna az alkotmányozó hatalom Magyar- országon? Mi jellemzi a kormányforma három főszereplőjét, nevezetesen a parlamentet, az államfőt, a kormányt, továbbá milyen alkotmányjogi struktúrában működnek együtt? Hogyan jött létre a „negyedik főszereplő”, az Alkotmánybíróság? Mennyi gondot okozott a mindenkori kormányoknak az alkotmányerejű, a kétharmados, mai nevén a sarkalatos törvények 1989 óta létező és egyre bővülő alkotmányos listája. Az alkotmányjogász szerzők alkotmánytörténetileg, alkotmányelméletileg és kritikai értékelő módon próbálják megválaszolni az intézményekre ma is jellemző, sok szempontból kuriózumszerű változásokat. ISBN 978-615-5428-37-1 REtaJkj 9 786155 4283 71
