Kukorelli István - Tóth Károly (szerk.): A rendszerváltozás államszervezeti kompromisszumai - RETÖRKI könyvek 13. (Lakitelek, 2016)
Kukorelli István: Adalékok az alkotmányos rendszerváltozásban közreműködő, 1985/90-es Országgyűlés történetéhez
A RENDSZERVÁLTOZÁS ÁLLAMSZERVEZETI KOMPROMISSZUMAI mintegy törvényelőterjesztővé vált (az igazságügyi kormányzat helyett), holott politikai és szakmai legitimitása legalább annyira vitatott volt, mint az országgyűlésé. A kerekasztal tevékenységének kétségtelen eredménye, hogy az alkotmányosság, a jogállamiság legfőbb kérdéseiben - feszültségteli vitákban - társadalmi konszenzus teremtődött. Az is politikai haszonként könyvelhető el, hogy sohasem volt ennyire széles társadalmi alapon előkészített a törvényhozás. A parlament, bár tiltakozott a fejbólintói szerep ellen, s a törvények parlamenti vitáiban több módosító indítvány is született, lényegében koncepcionális változtatások nélkül „láttamozta” a kerekasztal-megállapodásokat. E törvényeken tehát nagyon is ott van a kerekasztal - leginkább az ellenzéki kerekasztal - politikai lenyomata. A törvények fazonját legnagyobb mértékben az állandó offenzívában lévő ellenzék szabta meg a defenzívában lévő uralkodó párt és kormánya, valamint a statisztaszerepre kárhoztatott harmadik fél mellett. A megalkotott törvényeken, különösen az alkotmányon, a köztársasági elnöki intézményen, az új választójogi törvényen kimutathatók a pártpolitikus kerekasztal-lovagok bakancsnyomai, az elvtelen kompromisszumok, így került az alkotmányba (1990-ig) a magyarságról megfeledkező kompor- szág-kompromisszum, miszerint a Magyar Köztársaság olyan független, demokratikus jogállam, amelyben a polgári demokrácia és a demokratikus szocializmus értékei egyaránt érvényesülnek. így lett a köztársasági elnök egy teljesen elgyengített intézmény a kommunista jelölttől való félelem miatt. A despotikus köztársasági elnöktől való félelem szülte azt a fura alkotmányjogi regulát, hogy a feloszlott országgyűlés működése az új Országgyűlés alakuló üléséig tart. így lett egy még kialakulatlan és instabil többpártrendszerben túlságosan pártpolitikai a választójogi törvény, amely valamennyi pártot valamennyi választókerületben indulásra késztet, amely politikai mozgalmakat pártmezbe kényszerít. Mindezeket a sokszor direkt és taktikai pártelképzeléseket az Országgyűlés nem tudta ellensúlyozni, így valószínű, hogy politika- történetileg nem mindig az optimális döntés született meg. ad c) Rendkívül jelentős változást hozott az Országgyűlés közjogi státusában az október 23-án kihirdetett 1989. évi XXXI. törvény. A hatalom- megosztásra épülő parlamenti típusú kormányzati rendszerben az Ország- gyűlés a hatalomgyakorlás, a társadalomirányítás egyik központja lett. Az alkotmány megszüntette a helyettesítő szervet (az Elnöki Tanácsot) és védte 38
