Kukorelli István - Tóth Károly (szerk.): A rendszerváltozás államszervezeti kompromisszumai - RETÖRKI könyvek 13. (Lakitelek, 2016)
Tóth Károly: A „kétharmados” törvények
A RENDSZERVÁLTOZÁS ÁLLAMSZERVEZETI KOMPROMISSZUMAI Az MSZMP által előkészített alkotmányjavaslat (amelyet az Országgyűlés 1989. október 18-i ülésén fogadott el és október 23-án az 1989. évi XXXI. törvényként hirdették ki), valóban azt írta elő, hogy az Állami Számvevőszékről alkotmányerejű törvény rendelkezzék, ám téves az a megjegyzés, hogy „az alkotmányerejű törvénynek a szinonimája a sarkalatos törvény”. Hazánkban - az íratlan (történeti) alkotmány idején - valóban nem volt különbség a sarkalatos törvény és az alaptörvény között, mert mindkét kategória az állam működése szempontjából fontosabb kérdéseket, intézményeket szabályozta, és az elfogadásuk módja sem tért el egymástól, azaz mindegyiket a törvényhozás szokásos, rendes menetében fogadták el. Az írott alkotmány megjelenésével azonban a helyzet gyökeresen megváltozott. Az alkotmány az állami főhatalom gyakorlása szempontjából legfontosabb általános kérdéseket szabályozza, és mert ezen a területen „a többség és a kisebbség konszenzusa” kívánatos, e kiemelkedő jelentőségű dokumentum elfogadásához (és módosításához) lehet megkövetelni az összes parlamenti képviselő legalább kétharmados többségének támogató szavazatát („nagy” minősített többség). Az alkotmány „tehermentesítését” és kiegészítését szolgáló törvények jelentősége és elfogadási módja semmivel sem tér el az alkotmánytól - ezért viselheti az „alkotmányerejű törvény” elnevezést -, tehát elfogadásához és módosításához is „nagy” minősített többség szükséges. A sarkalatos törvényekről pedig az Alaptörvény rendelkezik, kifejezetten felsorolva azokat a tárgyakat, amelyeket sarkalatos törvényben kell szabályozni, azaz ezek mindenképpen az alaptörvény „szintje alatt” helyezkednek el, ezért elfogadásukhoz nem is kell a „nagy” minősített többség, hanem elegendő a jelen lévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata („kis” minősített többség), és a többi törvénnyel azonos szinten helyezkedik el a jogforrási hierarchiában - ahogyan idéztük is már az Alaptörvény indokolásának e részletét. Mindenképpen tévedés tehát azt állítani, hogy „az alkotmányerejű törvénynek a szinonimája a sarkalatos törvény”. Organikus törvények Hazánkban ezt a kifejezést nemigen használták, jóllehet ismert volt már a XIX. század első felében is. Beöthy Zsigmond „Elemi magyar közjog”-a a közjog speciális forrásai között említi az „organikus törvények”-et azzal, 224
