Kukorelli István - Tóth Károly (szerk.): A rendszerváltozás államszervezeti kompromisszumai - RETÖRKI könyvek 13. (Lakitelek, 2016)
Tóth Károly: A „kétharmados” törvények
Tóth Károly: A „kétharmados’’ törvények Ez önmagában még talán nem is érdemelne figyelmet, de az, hogy az Alkotmánybíróság aktív bírája napi, aktuál-politikai kérdésben mond véleményt, értékelést, sőt, tesz „javaslatot”, már mindenképpen szokatlan. Mert minek is minősíthetjük, azt, hogy „Ez a kétharmados törvények eredményeként létrejött politikai zsákutca az eljövendő alkotmányozást is veszélyeztetheti. A kivezető közjogi megoldást valószínűleg az új Alkotmány lesz képes létrehozni azzal, hogy megszünteti a kétharmados törvényeket, s ezzel egy időben az Alkotmányba emeli be - s ezzel kétharmadossá teszi - a legfontosabb garanciális szabályokat”? Az alkotmánybírói különvélemény tehát nem kevesebbet állít, mint azt, hogy az 1990. évi XL. törvénnyel végrehajtott alkotmánymódosítás, azzal, hogy „kétharmados” törvényekkel váltotta föl az alkotmányerejű törvényeket, politikai zsákutcába vezetett, amelyből gyakorlatilag az alkotmány „tehermentesítésének” eltörlésével (a kétharmados törvények megszüntetésével) lehetne kijutni. Csakhogy az alkotmánybírótól nem politikai tanácsokat vártak, ráadásul a kétharmados törvények bevezetése nem is volt alkotmány- ellenes... Sarkalatos törvények A „sarkalatos törvények” kifejezés „történetét” érdemesebb a korabeli dokumentumok pontos szövegén keresztül követni, mert az eredeti változat egyszerű „olvasmányként” is hasznos élményt nyújt. 1741. évi VIII. törvénycikk hogy a hitlevél azon záradéka: „a mint azok használata és értelme iránt a király és a karok közös megegyezésével országgyülésileg megállapodtunk,” az ország karainak és rendéinek sarkalatos jogaira, szabadságaira, mentességeire, kiváltságaira, egyáltalában ne legyen kiterjeszthető Ő királyi szent felségének jóságos kijelentése alapján szentésittetett, hogy Magyarország és a hozzá kapcsolt részek karainak és rendéinek sarkalatos jogai, szabadságai, mentességei és kiváltságai, jelesül azok, a melyek a Hármastörvénykönyv I. R. 9. czimében 219
