Kukorelli István - Tóth Károly (szerk.): A rendszerváltozás államszervezeti kompromisszumai - RETÖRKI könyvek 13. (Lakitelek, 2016)
Tóth Károly: A „kétharmados” törvények
Tóth Károly: A „kétharmados” törvények politikai-közhatalmi viszonyaiban végbemenő mélyreható változások általában terminológiai-nyelvhasználati változásokat is követelnek: ezek elmaradása nehezíti a tényleges változások megtörténtét. - E szempont mindenképpen „segíthette” a parlamentet abban, hogy alkotmány helyett alaptörvény, preambulum helyett „Nemzeti Hitvallás”, jogok és kötelességek helyett „Szabadság és felelősség”, kétharmados törvény helyett „sarkalatos” törvény stb. terminus technicusokat alkalmazzon.33 33 Természetesen szó sincs arról, hogy csak ez lett volna az elsődleges szempont; a terminológia „megújításában” igen jelentős szerepet kaptak hazánk közjogi hagyományai (különösen jól mutatja ezt pl. a különböző szintű bíróságok elnevezése: járásbíróság; megyei bíróság -*• törvényszék; ítélőtábla; Legfelsőbb Bíróság -*■ Kúria). - Ez óhatatlanul eszünkbe juttatja az ókori kínai filozófiának a jó kormányzásra vonatkozó tanításait, amelynek megismerése talán még ma is több egyszerű érdekességnél: „Hogy a népet, ha szükséget szenvedett, valaha is rendben lehetett volna kormányozni, olyasmiről a legrégibb időktől mind a mai napig nem hallhatott senki” - olvashatjuk a Tőkei Ferenc válogatásában megjelent Kínai Filozófia ókori kötetében (III. k. 17. p.). Ezt Kia-Jo írta le már két évszázaddal Krisztus születése előtt a császárhoz intézett javaslataiban. A memorandumból azt is megtudjuk: a jó kormányzás legfőbb akadályozója, ha az uralkodó eltűri, hogy túlságosan sokan legyenek olyanok, akik csak fogyasztanak, nem termelnek. Minden rendbe jöhetne, ha elérhetnénk, hogy mindenki saját erejéből, munkájából éljen „az ég alatt” és a most csak „másodlagosan ügyeskedők” is visszafordulnának, megállapodnának elsődleges és hasznos foglalkozásukban, amihez értenek, aminek elismerten tudói. Ugyanennek a korszaknak a filozófusaitól, vagy tanácsadóitól olvashatunk olyan tanítást is, hogy a jó uralkodáshoz nem feltétlenül kellenek új törvények. Sőt. Nagyon sok kiváló császár élt, aki igen jól kormányzott, bár egyetlen új törvényt sem hozott: hiszen a jó intézményeket, és ami talán még fontosabb „a jó tanításokat” (ma azt mondanók, hogy a jó politika kialakításához szükséges alapvető elveket) ezek a császárok már készen kapták, elődeiktől örökölték, csak arra kellett ügyelniük, hogy a már létező intézmények jól működjenek, a tanításokat betartsák. Ehhez pedig volt elég alkalmas emberük. (III. k. 26-27. p.) De e korszak filozófus tanácsadóitól tanulhatjuk meg azt is, hogy csak akkor kell változtatni a kormányzás rendszerén, ha új dinasztia, illetve olyan új császár jut uralomra, aki nem örököse a korábbinak. Az új császárnak ugyanis bizonyítania kell, hogy a régi uralkodó rosszul kormányzott, nem volt jó, ezért nem tetszett az isteneknek, ez volt az oka annak, hogy az egész Földet uraló Égiek új császárt, vagy új dinasztiát jelöltek ki az ország kormányzására. Ám ilyenkor is inkább a jó propagandán van a hangsúly. El kell tudni hitetni a néppel, hogy az új uralkodó mindenben változást akar. Ennek érdekében persze valóban nagyon sok dolgot meg kell változtatni, mégis ügyelve arra, hogy a módosítások az uralom lényeges intézményeit ne gyengítsék. így pl. nagyon hasznos, ha az új császár nem költözik be a régi császári palotába, hanem újat választ, vagy újat építtet, esetleg új várost jelöl ki székhelyéül. Nagyon hálás eszköz, ha valamit módosít a naptáron, esetleg egy-két új ünnepnapot is 201
