Kukorelli István - Tóth Károly (szerk.): A rendszerváltozás államszervezeti kompromisszumai - RETÖRKI könyvek 13. (Lakitelek, 2016)
Tóth Károly: A kétkamarás parlament problémája
A RENDSZERVÁLTOZÁS ÁLLAMSZERVEZETI KOMPROMISSZUMAI szövegeket a Képviselőház és a Szenátus együttes ülése elé terjesztik megvitatás végett. A házaknak a 74. cikk (1) vagy (2) bekezdésében előírt többség szavazatával kell elfogadniuk a végleges szöveget. Talán az említett példák is alátámasztják Paczolay álláspontját, aki egyébként nincs jó véleménnyel az ilyen kétkamarás parlamentek létrejöttéről. „Különösen kétes filozófiára épül a kétkamarás rendszer” - írja, majd csoportosítja a második kamarákat: ,,a) Néha csak az első kamara puszta megkettőzését jelentik ...b) Föderális államok esetében a második kamaráknak a szövetségi szerkezetből fakadó önálló szerepük van ... c) Korporativ jellegű második kamarák”, majd ekképp összegez: „Az új demokráciák kétkamarás megoldásainak értékelése azt mutatja, hogy különféle megoldásokat választottak, és igazán csak a föderációknak van szükségük a második kamarára. Egyébként az érdekek hangsúlyosabb képviseletét szolgálják, mint a korporativ megoldásnál, vagy a törvényhozási munka minőségét, ha nem is hatékonyságát törekszenek javítani. Ez utóbbi esetekben kétlem, hogy valóban fontosak lennének a második kamarák” Mindazonáltal a létező példák ellenére is kár lenne végleg mellőzni a kétkamarás parlamenti rendszer eszméjét. Korábban már elősoroltuk azokat az előnyöket, amelyeket ez a szisztéma magában hordozhat (egyensúly a törvényhozó hatalmon belül; a sokszínű érdekek összefogása, összehangolása; a törvényalkotás színvonalának emelése stb.). A hazánkéhoz hasonló történelmi helyzetben lévő környező államok által alkalmazott megoldások nem mutatják egyértelműen ezeket a pozitívumokat, ám nem szükségképpen a rendszer hibája. Érdemes lenne ezt a kérdést is komolyan megvizsgálni „nyugodt” körülmények között is. Fölmerül ez időnként, többnyire politikai átalakulás, vagy más, szintén jelentős esemény kapcsán (pl. alkotmányozás), de ilyenkor a fokozott „izgalmi állapot”, az idő sürgetése e kérdés háttérbe szorítását eredményezi, semmint annak vállalását, hogy esetleg a nem eléggé átgondolt javaslat nagyobb jogi-morális károkat okozzon. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy amikor a parlament szerkezetének ügye vetődik föl, az érintettek előveszik a jelenleg létező példákat 43 Paczolay Péter: Hagyományos elemek Közép- és Kelet-Európa új demokráciáinak alkotmányaiban. In Alkotmány és jogtudomány. Tanulmányok. Acta Jur. et Pol. Tom. XLVII. Szeged, 1996,102. p. 162
