Kukorelli István - Tóth Károly (szerk.): A rendszerváltozás államszervezeti kompromisszumai - RETÖRKI könyvek 13. (Lakitelek, 2016)
Tóth Károly: A kétkamarás parlament problémája
Tóth Károly: A kétkamarás parlament problémája Az Országgyűlésről szóló 2012. évi XXXVI, törvény 29. § (2) bek-e szerint „A szószóló az Országgyűlés ülésén felszólalhat, ha a Házbizottság megítélése szerint a napirendi pont a nemzetiségek érdekeit, jogait érinti. Rendkívüli ügyben a szószóló a napirendi pontok tárgyalását követően - a határozati házszabályi rendelkezésekben meghatározott módon - felszólalhat. A szószóló az Országgyűlés ülésein szavazati joggal nem rendelkezik." E rövid törvényi citátum is jól mutatja, hogy a hazai egykamarás rendszerben valójában nincs megoldva a nemzetiségek parlamenti képviselete. Azon túl, hogy nem is „képviselő”, hanem „szószóló” a megnevezésük, a jogállásuk szabályozásából kiderül, hogy felszólalási lehetőségük rendkívül szűk (a Házbizottság megítélésétől függ), az pedig, hogy nem rendelkeznek szavazati joggal, parlamenti jelenlétük értékét számottevően lecsökkenti. - Nem kétséges, a kétkamarás parlamenti szerkezet adna megnyugtató lehetőséget a nemzetiségek teljes jogú képviseletére, mert e nélkül a szószólók lehetőségeinek a „teljes jogú” képviselők jogai irányában történő esetleges kibővítése azonnal fölvetné a választójog egyenlősége érvényesülésének kérdését... Magyarországon sokféle, szám szerint tizenhárom nemzeti-etnikai kisebbség van, és a viszonylag kis létszámú nemzeti kisebbségekhez tartozó állampolgárok az ország területén elszórtan élnek. Ilyen körülmények között a kisebbségek megfelelő képviseletére a második kamara jelentené az optimális megoldást, mégpedig abban a formában, hogy a nemzeti-etnikai kisebbségek maguk delegálnák saját képviselőjüket a szenátusba. (A második kamarát célszerű lenne a legalkalmasabbnak tűnő, a nemzetközi gyakorlatban bevett szenátus elnevezéssel illetni.) Ebben az esetben minden kisebbség egy-egy szenátort választana, illetve küldene, függetlenül a kisebbség létszámától vagy a kisebbségek közötti arányoktól.38 3. A külföldön élő magyar állampolgárok képviselete. Hasonló formában lenne megoldható a külföldön élő magyar állampolgárok képviselete a szenátusban. A magyar történelem által a világ különböző részeire sodort jelentős számú magyar állampolgár választójogának kérdése számos problémát vet fel az egykamarás parlamentben. Nem kellene viszont sem pártokhoz kötődni, sem a pártokkal konkurálni a szenátusi képviselet esetén. A meghatározott számú (2-4) szenátort a külföldön élő 38 Alkotmánytan I. i. m. 350. p. 157
